Kedves huszon- és harmincévesek! A szüleimnek van igaza vagy nekem 5-10 év távlatábol? (Egyetem vs szerelem)

Én egy kicsit máshogy látom mint az eddigi válaszolók. Én sem voltam tipikus bulizós lány középiskolában, mindig picit komolyabb voltam. Én Pestre jöttem egyetemre (közgáz) és itt találtam olyan társaságot és közösséget amire mindig is vágytam. Csak azt bánom, hogy középiskolás rossz tapasztalatok miatt albiba mentem először és nem kollégiumba. Annyi lehetőség van egyetemistaként, szakkollégiumok, diákszervezetek és egyéb közösségek. Szerencsére egy normális helyen a bulizás nem a "hányjunk össze mindent milyen menők vagyunk" programokból áll, hanem minőségi programokból, társas, esetleg iszogatás, filmezés, közös nyaralások, diákszervezeti táborok. Egyik jó barátnőm is tartós párkapcsolattal, összeköltözéssel jött egyetemre és saját bevallása szerint is megbánta, hogy kimaradt jó pár dologból. Én személy szerint örülök, hogy volt egy kis független, szórakozós időszakom és csak az egyetem végére lett komoly párkapcsolatom. Szóval én a szüleiddel értek egyet, hogy lehet jót tenne neked, ha kicsit kinyílnál a világ felé és barátokat szereznél, mert ahogy írtad, a barátod haverjaival lógsz és lehet később ha esetleg szakítotok nagyon egyedül fogod érezni magad.

Ennek ellenére a te életed és nézz mélyen magadba, gondold át a jövőt és az alternatíváidat és csináld azt, ami szerinted boldoggá tenne!

A szüleidnek annyiból van igaza, hogy ne az ő pénzükön költözz össze a pasiddal, hanem akkor tessék elmenni megkeresni az albérlet rád eső részét.

Ha szülő lennék és a gyerekem ilyet találna ki, oké, az ő döntése, de én mosom kezeimet. Ha esetleg szétmennek, persze, szívesen hazavárom, de egy fillért nem fizetnék az ő közös albérletükbe.

Nekem eddigi életem legjobb éve volt az egyetem első éve. Korábban mindig én voltam a kiközösített rútkiskacsa, sose voltam a társaság közepe, viszont egyetemen megtaláltam a társaságom, kitudtam bulizni magam, így utólag visszanézve semmiéért és senkiért nem hagynám ki... Nyilván ha kimaradtam volna belőle sose tudtam volna meg milyen, lehet akkor se bánnám, de szerintem nem érdemes kihagyni.

Másik tapasztalat, hogy a gimiből "hozott pasik" nagyjából fél évig tartottak, nagyon-nagyon ritka volt hogy valaki egyetemen együtt maradt azzal, akivel korábban járt. Egyszerűen megváltozott az élethelyzet, ezzel együtt megváltoztak ők maguk is, és más irányba indult az életük.

Én a helyedben Pestre mennék, és ha a pasid hajlandó veled felköltözni pestre, akkor vele együtt. Aztán hogy kiállja-e a szerelem az egyetem próbáját, azt meglátjátok.