Tényleg lusta vagyok?

23 éves vagyok. Még a szüleimmel élek, de dolgozok, fizetem a kaja, rezsi rám eső részét, és mellette levelezőn végzem az egyetemet. Az extra költségeimet (egyetemmel kapcsolatos, szórakozás, telefon, gyógyszer, ruha, cipő, pipere cuccok) én fizetem.

Szóval teljes munkaidős állásom van és emellett egyetemen is tanulok. Alig van szabadidőm, nagyon fáradt vagyok.

Főzni nem nagyon szoktam otthon, max reggelire, vacsorára összedobok magamnak valami egyszerűt. Csinálnék a többieknek is, de amit én eszek azt nem szeretik, háromfélét meg se időm, se energiám nincs csinálni. Ha sütit sütök, azt azért szokták szeretni, de nem mindig. Takarítani ritkán szoktam. A szobámat nyilván rendben tartom, takarítok a háziállatok után, elpakolok, kipakolom a mosogatógépet meg néha porszívózok vagy felsöprök. Emellett megoldok minden technikai jellegű problémát, ügyeket intézek mindenkinek, segítek bevásárolni és ha jönnek az idősebb tesómék látogatóba, akkor mindig én vigyázok a gyerekekre, hogy ne anyukámnak kelljen.

Anyukám jelenleg napi 6 órát dolgozik. Mindig panaszkodik, hogy senki nem segít neki, mindent ő csinál, és hogy én milyen lusta vagyok. Apukám vállalkozó, otthon dolgozik, van egy műhelye. Egész nap ott van, hétvégén is, mert ha nem dolgozik, akkor filmet vagy sorozatot szokott nézni (elég sokat). Az öcsém is velünk él, ő sokat dolgozik, a saját vállalkozására gyűjt. Se ő, se apukám nem segítenek semmit, de anyukám ezt elintézi annyival, hogy "férfiak".

A fentiek alapján ti lustának mondanátok engem? Egyetem és munka mellett többet kéne segítenem akkor is, ha anyukám kevesebbet dolgozik, mint én és nincs egyéb elfoglaltsága? Keljek fel hajnali négy helyett hajnali háromkor, hogy még berakjak egy mosást, vagy menjek aludni éjfélkor, hogy legyen időm másnapra főzni? Nem dolgozhatok kevesebbet, mert nincs lehetőség részmunkaidőre, és nem tanulhatok kevesebbet, mert nem tudnám finanszírozni az önköltséges képzést. Egyszerűen nem fér bele minden a napba.