Anyám kiborult (nagyon). Mit tegyek?
Anyám megsértődött rám, csúnyán viselkedtem, elég hosszú sztori, szóval ebbe most nem mennék bele, de már nagyon megbántam. Eddig főzött, mosott rám, most viszont azt mondta (inkább üvöltötte), hogy mostantól csináljak meg mindent magamtól, mert ő nem hajlandó bármit is tenni értem ezentúl, és levette a kezét rólam. Én viszont olyan életképtelen vagyok, de ez azért van mert soha nem tanított meg minket semmire az öcsémmel, mindig alánk rakott mindent, megcsinálta még a legkönnyebb dolgokat is. Szóval nem tudok semmit főzni (csoda, hogy egy szendvicset megtudok csinálni, mert az sem az ő érdeme, ha rajta múlt volna azt se tudnék most.) Mosni meg elképzelésem sincs hogy kell, meg akartam tanulni mostanában, de közbejött ez a balhé, és azt mondja ő nem tanít nekem semmit. Aztán a másik dolog amitől nagyon kiborultam, hogy nekem nagyon pattanásos a bőröm, és rendelt krémeket, amikkel mindig ő kente be az arcomat, nem hagyta, hogy én csináljam mondván, hogy méregdrága krémek, és ő nem azért rendelte, hogy sz*rul kenjem fel magamra, meg túl sokat kenjek. Sosem bízik bennem, hogy vmit jól csinálnék. Most már arra sem hajlandó, hogy bekenje az arcom, így ma magamtól kellett és amikor megtudta őrjöngve üvöltötte, hogy ne merészeljek mégegyszer a krémekhez +az arctisztítóhoz érni (amik nekem lettek rendelve), meg úgyis eldugta, szóval azokat én többé nem találom. Most mit tegyek? Naponta 2x kellett velük kenni az arcomat, és használtak is, viszont így most, hogy nem kenhetem többé, meg el is dugta, így újra nagyon csúnya lesz a bőröm és ez kiborít, hogy nem tehetek semmit ez ellen, és napról-napra csúnyább lesz, csak mert nem tisztíthatom rendesen az arcom.
Apám is velünk él, viszont vele sosem volt jó a viszonyom, és anyám olyan ovis módjára viselkedik, hogy apámmal üzen, ha menjek enni vagy fürdeni (mert nálunk az is megvan szabva ki mikor fürdik). Anyám nem hajlandó szólni hozzám, ha én próbálok mondani valamit akkor csúnyákat mond, meg undorító, trágár módra beszél velem. Viszont apámmal mindig rossz volt a viszonyom, és ezt anyám tudja jól, és utálom, hogy ő szól nekem ha kaja van pl, akkor úgy vagyok vele, hogy már csak azért se megyek, tegnap nem ettem egésznap semmit, este is éhesen feküdtem le, úgy, hogy csak reggelit ettem aznap. Másnap meg du 4kor ettem először. Mert anyámtól csak azt kértem, hogy legyen szíves ő szóljon, de levegőnek néz, szóval hiába kértem erre. Ő úgyvan vele, hogy akkor haljak éhen, neki jobb is lesz ha meghalok, sőt, elmondása szerint ez minden vágya. Az anyák napi ajándékaimat megfogta, és kidobálta az összeset, volt amit a szemem előtt tépett szét, csak azért mert megbántottam valamivel, amiért azóta már többször is bocsánatot kértem és megbántam.
Mit tehetnék ez esetben? Nem tudok ilyen feszültségbe élni, ha felkelek reggelizni se merek lemenni, mert félek, hogy beszól valamit, meg olyan feszült a légkör mint még soha, szóval inkább éhezem egésznap a szobámba bezárkózva. Én ezt már nem bírom tovább. 2 napja ez van, ennyi ideig még sosem haragudott rám. Hogy tudnék változtatni a helyzeten? Esküszöm, legközelebb jobban meggondolom hogy viselkedek, csak lenne már vége ennek a balhénak így napok után. 16L
72 vagyok, a 80-asnak igaza van, ezt mondom, gyűrd fel az ingujjad, szállj szembe anyaddal, felvétellel vagy anélkül én kipakolnek pl a gyámügynek, vagy osztályfőnökömnek akár. Be lesz rezelve, nem tehet meg bármit veled, ha meg később ezért kitagad, nem kár, így is mar félig megtette csak közben még szívat is.
Amúgy tényleg nem kell mindenre visszakerdezni sokszor, ezt hívják erőszakosságnak(nem fizikailag persze), ezzel nem őt védem, egyszerűen le kell szarni, nem kell mindent tudni, pláne ha direkt elbjzonytalanít téged.
Bőrödre kitérve, ha legközelebb valahogy pénzhez jutnék vagy akár kölcsön kérnék egy jó barattól és vennék Aknesolt, kb1-2 ezer Ft körül van, ez a legjobb pattanásokra. Esetleg nincsenek nagyszüleid akik normálisabbak?
83-as, köszi a tanácsokat! Csak félnék ebbe a gyámügyet belevonni, meg a családtanácsadókat amit itt írtak többen is, mert én nem akarok intézetbe kerülni.
Nagyszüleimmel nagyon jó a viszonyom, de ők nagyon messze élnek, az ország másik végében :(
Megoldódott. Kibékültünk. :) Megbeszéltük, hogy mi volt a probléma, elmondta, hogy ez neki rossz, hogy így kattogok az ő szavain, és értetlenkedem, meg visszakérdezek. Szépen, kultúráltan elmondta, hogy ő ezt nem bírja tovább, és semmit nem akar, csak, hogy ezt fejezzem be. Aztán megölelt, azt mondta, hogy neki se jó, hogy így vagyunk, neki is rossz ez a feszültség és nagyon sajnálja,hogy csúnyákat mondott, de nem úgy gondolta, és már megbánta. Persze ezt bárki mondhatja, most gondolhatjátok, de én tényleg láttam a szemébe, hogy megbánta, még sírt is (mármint könnyezett) és anyámat eddig még szinte alig láttam sírni. Sosem mutatta ki, ha gyenge vagy ha meghatódott valamin, szóval nála ez nagy dolog, hogy sírt is. Azt mondta, hogy ahelyett, hogy visszakérdezgetnék, meg felesleges dolgokon rágódnék, helyette öleljem meg. Ha valami hülyeséget akarok kérdezni akkor öleljem meg őt, és így fogjuk vissza a kérdezési mániámat, ami mindkettőnket kikészít, mert engem is.
Bevallom anyám nem egy szent, de most láttam rajta, hogy tényleg bánja ami történt meg nekem is változnom kell ahhoz, hogy jó viszonyunk legyen és ilyen ne legyen többet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!