A felnottek miert nem fogadjak el ha a gyereknek van igaza?

Sérti az egójukat.

Nemrég beszéltünk róla a barátaimmal, hogy sok felnőtt ismerősünket elnézve olyan, mintha... az emberek valójában nem nőnének fel, hanem megrekednének értelmileg és érzelmileg egy 15 éves szintjén. Csak az éveik számából adódóan több tapasztalatuk és rigolyájuk van, mit egy valódi 15 évesnek, szűkebb a látókörük, merevebbek. Sok gyerekes családban olyan konfliktuskezelési módszereket, hisztiket, információtorzításokat produkálnak a szülők, amiket felsőben már szégyelltem volna.

Az egymás közötti kommunikációjuk meg pláne drámázó, tiniszerelmesek szintjét üti meg; apuka meg anyuka nem tudja egymással nyíltan megbeszélni, mi zavarja őket, mindkettő úgy van vele, "na, majd olvas a gondolataimban, és kitalálja", ha meg ez nem történik meg, akkor cirkuszolnak és nem szólnak egymáshoz.

A két tizenéves gyerek meg lapít a szobájában, várva, hogy képesek legyenek értelmes felnőttekként megbeszélni a nézeteltéréseiket, és nyugalom legyen. Persze, ha rávilágítanak, hogy olyan dolog miatt vannak fasírtban fél hete, amit öt perc alatt le lehetett rendezni, akkor a gyerek a pimasz meg a tiszteletlen. Vicc. :D

Azt szokták mondani, hogy minden korosztály utálja a nála idősebb és fiatalabb korcsoportot. Már nem vagyok tini, de változatlanul bizarrnak tartom a társadalom klasszikus felnőttmodelljét.