Tegnap is kiirtam már egy ilyen kérdést, de nem fejtettem ki, most kifejtem, mert már nem bírom tovább(?)

A családomról van szó. Mindig is sejtettem, hogy az öcsém a kedvenc, de most már biztos vagyok benne. Egy évvel fiatalabb nálam. Ott kezdődött minden, hogy ő jó reálos, én meg humán beállítottságú vagyok. Ő sorra nyeri a matekversenyeket, én meg a szavalóversenyeimmel semmit sem érek. Ő országos szintű versenyen is nyert matekból, és ő kítűnő tanuló, nekem meg mindig bezavar a matek. Most is 4 lett a matek, igaz a többi 5, de akkor is rosszabb mint neki. Én főzök, takarítok, segítek, ő egész nap videójátékozik, és ha meg merem említeni, hogy nem vetette be az ágyát, akkor én kapok, mert ő a kisebb, én is meg tudom vetni neki.

Az tette be a kiskaput, hogy ma reggel felkeltem, és gyorsan felvettem a mobilom, hogy megnézzem, mit küldött a tanár, erre apám jött be üvöltve, hogy hogy merek mobilozni! Elvette a mobilom, hiába magyaráztam. Most lekéstem egy órámról, nem tudom, hogy fogom ezt elmagyarázni a tanárnak.

Ha megüt a tesóm, én vagyok a hibás, mert minek árulkodom.

Ha én főzök ebédet, fanyalogva eszik (pedig eskü finom) ha ő csinál spagettit, (csak azt tud) mindenki körbedícséri, hogy hihhhetetlen a főzőtudománya.

Egy csomó ilyen eset van, de nem akarok többet írni, mert nagyon sok lenne.

Csak bánt, hogy ő a kedvenc gyerek. (Nem, nem igényel különleges nevelést, nincs semmiféle betegsége, csak rosszindulatú (tesóm))

Mit tegyek, hogy megszeressenek? Jól látom?

Úgy döntöttem, amint betöltöm a 18-at, elköltözöm...de az még másfél év.

Hogy bírják ki addig?