Ha valaki olyan családban nő fel, ahol a szülők nem tudnak bánni a pénzzel, akkor ő maga is ilyen lesz majd?

Nekem pont az ellenkezője lett.. anyámék adósságból estek adósságba, egyik deviza a másik helyett, egyik jelzálog a másik helyett.. több értékbecslőt láttam gyerekkoromban mint villanyszerelőt :D autó hitelre, lakásra hitel, lakásra szabadfelhasználású hitel, hitelre hitel... így utólag azt is látom, hogy semmi értelmesre nem lett költve, csak simán nem volt jó a régi autó, a kisebb lakás, a használt cikkek.

Én kapaszkodok a pénzbe mint a hülyegyerek, széjjel dolgozom magam egyszerre két helyen, tanulok, mindig küzdök hogy egyre jobb és jobb fizum legyen, aztán nem merek venni egy farmert 5 ezerért csak ha már az előző konkrétan leszakad rólam. Ez se jó, de legalább soha nem hallok magamtól olyat hogy nincs rá pénz meg törlesztő.. de egyébként pont ekkora eséllyel lehet az is hogy valaki ugyanígy nem tanul meg bánni a pénzzel és sose lesz összesen ötezer forintja csak max fizu utáni napokban.. sokan vagyunk sokfelé félre tudnak siklani dolgok :D

Találkoztam már olyannal, aki e mintát vitte tovább. A fizetése előre be volt osztva: alig várta, hogy megkapja, dicsekedett a megvásárolni kívánt luxus, státusz-szimbólumot jelentő dolgokkal stb. Hónap végére meg enni se maradt pénze, de a lényeg a látszat fenntartása valamint az, hogy mindenkit szidhasson, akinek "van pénze", "miből van ezeknek?!" stb...

Nem feltétlenül van így egyébként, de aki úgy nő fel, hogy hasonló dolgokat tapasztal, annál esélyes, hogy szintén e mintát követi, hacsak rá nem jön: "hohó, ez egy intő példa, na ilyen nem akarok lenni!" - és tesz érte. Havi költségvetéssel, tudatossággal jól lehet tenni ezért.

Nálunk a szüleim nem tudtak bánni a pénzzel. Nem azt mondom, hogy hiteleik voltak, hanem úgy értem, hogy szórták, az utolsó fillérig elköltötték, fizu előtti napon nem volt egy százas a pénztárcájukban. (Pedig mindketten nagyon jól fizető cégnél dolgoztak, többször volt egy évben jutalom, prémium).

Én ugye ezt láttam, és (tényleg hülyén hangozhat ez), de ez volt "a természetes".

Amikor férjhez mentem, a férjemtől tanultam pénzkezelési kultúrát: Tehát hogy félreteszünk, beosztjuk, és csupán azért, mert most van pénz, nem vesszük meg az adott dolgot az első helyen, tehát tudatosan vásárolunk. Annyi mindenre a férjem mellett jöttem rá. Szüleimnél pl. a félretett pénz még mint fogalom sem létezett. Ha belegondolok, egy hajszálon múlt, hogy nem lettem olyan. Most így annyira jó, beosztással élni, félretenni, biztonságban érezni magunkat valamilyen szinten.

Nővérem viszont a szülői mintát vitte tovább. Hétszámjegyű a havi nettója, és soha nincs egy forintja sem félretéve. (Tőle már két férj elvált ezért, a harmadikkal teljesen külön kasszán vannak.)

3 lehetőség lehetséges.

1.ugyanugy szorja a pénzt minden hülyeségre, mint a szülei.

2.megrogzotten "szűkmarkuvá" válik, minden a pénz megszerzése/megtartása körül forog, lásd a kettes valaszolot. Gyakran maguk is tudják, hogy megkene venniuk bizonyos szükséges dolgokat, elvezniuk az életet, de borzasztó nehezen tudják magukat ravenni, későn jonnek rá, hogy elment melletuk az élet, és hiába kuporgottak minden forintott...

3. Realisan gondolkodik, mindig törekszik, hogy ne legyen semmilyen fizetnivaloval elmaradva és mellette megprobal mindig egy bizonyos összeget felrerakni, de emellett nem sajnálja magára kolteni a penzt.

Nincsenek könnyű helyzetben ezek az emberek, én is így nőttem fel es a kettes verzió szerint eltem sokáig. Rettentően kielégítő volt szamomra minden egyes hónapban, hogy a terv szerint gyarapszik a pénzem, és szinte fájdalomkent eltem meg, egy nagyobb kiadást. Szerencsére már rajottem, hogy ezt abba kell hagynom és fokozatosan attudtam terni a 3.verziora, bar nem volt könnyű.

Szia, lehetséges, sőt inkàbb biztos. Nem azért, mert a gyerek nem tud gondolkozni, hanem mert ezt làtta, hogy az anyja/apja halogató, hitelt hitelre halmoz, utàna meg nem tudja fizetni. Ilyen környezetben nem ciki eladósodni, megvàrni, amíg kikapcsoljàk az àramot, stb.

Nàlunk édesanyàm volt ilyen. Sajnos fiatalabban felelőtlen voltam még és nem érdekelt mi lesz x év múlva, illetve a bankokat sem, alig volt keresetem, de én is kaptam hitelt. Sajnos nekem pl a szüleim nem tudtak pénzt adni, nekem meg kellett, de jól éltem arànylag, mindenem meg volt, màr a màsodik főiskolàmat végzem, külön élek, huszonéves korom eleje óta. Ez a helyzet, hogy magam vagyok, megtanított bànni a pénzzel, ha enni, ruhàzkodni akartam, vagy elérni valamit. Sajnos pénz nélkül nem megy. Amióta sajàt hàztartàsban élek, azóta odafigyelek, hogy mire költök, illetve màr sokmindent visszafizettem, és ezen vagyok jelenleg is.

Igazàból ez egy mókuskerék, és nehéz kijönni belőle, az ilyen ember a sajàt kàràn tanul, én is a sajàt bőrömön tapasztaltam, mennyi az annyi.