Mit tegyek ha az öcsém a kedvenc a családban?

Még mindig cspkodja a feneked?

Vagy vissza csaptál neki?

Tény, hogy a szüleid nem jól kezelik ezt az egész helyzetet. Sosem szabadna az egyik gyereket háttérbe szorítani a másikkal szemben. Lehetséges, hogy a szüleid azt próbálják kompenzálni, hogy veled - mivel első gyerek voltál- többet voltak együtt, több időt tudtak rád, csak rád fordítani, mint öcsédre. Próbálnak tesódnak jót tenni azzal, hogy felé engedékenyebbek. Sok szülőnél felmerül ez a probléma, mikor 2 vagy több gyerekük van. Az elsőre sok idő jut, amikor csak azzal az eggyel törődhet, a másodikra viszont már sokkal kevesebb, mivel ott van az első, aki ugyanúgy gondoskodást igényel. Szóval sokan úgy próbálják ezt a helyzetet orvosolni, hogy a kisebbel engedékenyebbek - hogy az elmaradt törődést pótolják-, a naggyal szigorúbbak - hogy a kisebbnek szintén csak törlesszenek azzal, hogy még véletlenül sem hozzák olyan helyzetbe, ahol a nagyobb, a kedvezményezettebb van előnyben. Ezzel csak azt érik el, hogy a testvérek között komoly kapcsolati problémák fognak kialakulni. Beleestek ebbe a hibába a szüleid, de nem azért, mert az öcsédet jobban szeretik, hanem azért, mert megpróbáltak mindkettőtöket egyformán szeretni és gondoskodni rólatok.

Próbálj meg elnézőbb lenni velük, változni fog, amint tesód is érettebb lesz. De ne fordíts nekik hátat, mert azzal sokkal rosszabb lesz minden.

"Anyád is hibás,ő is kb senki lehet a két kiskirály mellett,de nem lép.." Teljesen igaza van. Anyum értelmes nő, jól keresett, mégis már csak a vége felé mert kiállni magáért és értem. Bátyám a mai napig lekezeli és úgy beszél vele, mint egy fogyatékossal, miközben anyám tartja el a seggét.

Most tényleg nem a férfiakat akarom hináztatni ezért...amikor az első barátoméknál először ebédeltem már akkor feltűnt, hogy az anyja hogyan beszél a barátom nővérével. Annyi hibája volt, hogy az egyik ételt túlborsozta. Nem szólt hozzá egy napig. Az akkori barátomra bezzeg már egy tányér elmosogatása után is isnetként tekintettek. De nálunk is hasonló volt a felállás, mondjuk én ezt pár éve szóvá tettem. Édesanyám meg volt annyira önkritikus, hogy belátta igazam van. Bár még mindig velem türelmetlenebb, még akkor is, ha több hónapja nem látott...somorú ez. Az anyákon nagyon sok múlik.