Rosszul érzem magam, mert a szüleim eltartanak?
16 vagyok, de rosszul érzem magam, hogy ők tartanak el. Most nem a pénzre gondolok, hanem, hogy az ő házukban élhetek, anyám főztjét ehetem, ő mos rám...stb. Tudom, hogy én a gyerekük vagyok, de már nem vagyok annyira gyerek, már nincs bennem semmi aranyos, és már nem vagyok egy magatehetetlen kisgyerek. Nem is értem miért engedik, hogy még mindig az ő házukban lakjak, miért tartanak el még mindig? Úgy érzem magam mint valami idegen, aki csak felesleges nyűg és teher nekik. Pedig ennek sosem adták a jelét, de nekem amúgyis kevés önbizalmam van és egyre rosszabb, mert már ilyeneket gondolok, hogy a szüleimnek is teher vagyok.
Ma egész nap ezen sírtam, mert nem tudom megérteni, hogy bírják, hogy engedik, hogy még mindig itt éljek és miért főz, mos rám anya még mindig. Hálás vagyok neki, de tényleg úgy érzem magam mintha nem ide tartoznék, és nem kérne belőlem senki, mert ha én nem lennék (meg a tesóm) akkor nem lenne annyi dolga anyának sem. Persze szoktam neki segíteni, de akkor is az ő házában lakok, többet kell takarítani meg főzni így, hogy mi vagyunk az öcsémmel. Ha segítek neki akkor is kevesebb dolga lenne ha mi nem lennénk. Öcsém nem gondolkozik ilyen dolgokon, neki van önbizalma meg anya nála jobban ki is mutatja, hogy szereti, csak én érzem magam emiatt rosszul, ezért magamról tudok csak beszélni. Az nekem nem olyan nagy dolog, hogy a gyereke vagyok. Miért kéne bárkinek is eltartani valakit meg megosztani vele dolgokat csak azért mert a vér összeköti őket és mert a gyereke? Egy kisgyerekről megértem, ha gondoskodnak, de hogy hogy a 16 éveseket is kibírják, nekik már mondhatnák, hogy menjenek ahová akarnak. Ha vendégségbe vagyok valakinél akkor is rosszul érzem magam, hogy esetleg zavarom őket, meg jobb dolguk is lenne, mint megkínálni engem kajával meg kerülgetni. Itthon ugyanígy érzek. Nem tudok felszabadult lenni, mert olyan mintha egy idegen lennék. Már majdnem felnőtt vagyok, komolyabb lettem, már nem vagyok egy kisgyerek aki olyan cuki, és ezért szeretik a szülei. Egy "idegen" embernek érzem magam és bűntudatom van, hogy a szüleimnek sokkal több dolga van így, hogy én is létezem. Mostanában kezdtem ilyenné vállni, hogy karantén van és mindenki otthon van a családjával, én meg úgy érzem nem a családommal vagyok, csak idegen emberekkel akiknek nyűg vagyok.
Nem kamu kérdés. Persze aki akarja úgy is azt fogja hinni. De tényleg így érzem. Túl sokat agyalok mostanában és ilyen dolgokra is gondolok, amikre ezelőtt nem, hogy mennyire hálás vagyok, hogy az ő házukban élhetek, anya főz rám...stb. de mégis rosszul érzem magam miatta.
Ha anyád végre kivágná apádat amit rég meg kellett volna tennie már,lehet ő és te se lennétek ilyen deprimáltak kifacsartak.
70F
"de már nem vagyok annyira gyerek"
de. kutya kötelességük eltartani téged még legalább 2 évig. utána ha szeretnek, nem raknak az utcára, és hálás lehetsz nekik.
Anya nem cseledkent van tartva hanem ez az o valasztasa mivel ha pl ha lanya takaritana, de o akarja csinalni mondvan csak o csinalhatja jol. Mit szamit ha lassabban csinalja ha meg akarja csinalni? Esetleg belejönne? A ferjevel gondolom ugyanigy volt o meg nem eroltette.Ha konyorogni kell hogy hagy porszivozzon mar fel nyilvan leszokik rola.. mit lehet azon elrontani ..
Szuleid sajnos nem torodnek veled ha kimutatna hogy szeret, beszelgetne pl anyad nem erezned nyugnek magad amig teszed a dolgod azaz csinalod a sulit.. gondolom nem beszelget veled. 16 evesen mar kereshetsz diakmunkat ha attol hasznosabbbak erzed magad. Nekem ugyan 20 evesen, de dobott az onbecsulesemen , probald ki ha nem jo mar masnap lemondhatod.
"Miért kéne bárkinek is eltartani valakit meg megosztani vele dolgokat csak azért mert a vér összeköti őket és mert a gyereke? Mondjuk mert amikor szulsz ezt vagy vallalod, vagy nem muszaj szulni..
" Egy kisgyerekről megértem, ha gondoskodnak, de hogy hogy a 16 éveseket is kibírják, nekik már mondhatnák, hogy menjenek ahová akarnak." Nem nem mondhatjak, torveny miatt se.' Neked most csak tanulnod kell. Nem kell dolgoznod
De eggyel tobb fore ugyanannyi erofeszites fozni meg takaritani hát még mosni, jo
tobb kajat ruhat kell venni de ennyi ha ez problema az az o hibaja. Max igyekezz elmosni magad utan a tanyert esetleg ocsednek segithetsz a hazival tobbet nem igazan tehetsz majd 2ev mulva dolgozol vagy koliba mesz addig kereshetsz sztks pszichologust is
Szerintem ez tipikus kamaszkori életérzés, semmi furcsa nincsen benne. A kamaszkornak az a lényege, gyerekből felnőtté válj, és lassan leszakadj a szülőkről. Ez nyilván nem egyszerű, meg szélsőséges érzelmekkel jár.
Próbálj meg egyre önállóbb lenni. Nem ismerlek, csak mondok pár példát: ha eddig készítettek neked reggelit, akkor te kenj pár szelet kenyeret magadnak meg a családnak. Vagy tegyél be pár mosást és utána pakolj el.
Így sokkal hasznosabbnak fogod érezni magad, és a szülők is azt látják, hogy egyre önállóbb vagy.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!