Hogyan viseljek el egy ilyen "apát"?
Nem bírom tovább. Én embert nem gyűlöltem még ennyire ahogyan őt. Hatalmas az egója, a semmire. Szerinte legyek hálás, hogy ő az apám és kiemelkedő példának kéne, hogy legyen. Úgy, hogy semmit nem tesz a családért, persze dolgozik, de amink van azt mindet anyunak köszönhetünk, mert ő akarja nekünk mindig a legjobbat, meg, hogy jó legyen nekünk. Apám még ételre is sajnálja a pénzt, pedig éjjel-nappal dolgozik, nem keres rosszul, mégis sosem akarja megvenni azt sem amire szükségünk van, amikor kinőttük a ruháinkat akkor is anya vett nekünk másikat, apánknak meg nem tetszett, mert szerinte jó az is ami volt (nem számít, hogy kint a bokánk a nadrágból, olyan kicsi). Mindenben okoskodik, azt hiszi ő mindent jobban tud. Pedig nem valami okos ember, sőt, nagyon buta (nem szép dolog ilyet mondani, de az öcsém és anya is észrevette ezt, hogy nem az eszéről híres). Ezek az emberek mindig is idegesítettek, akik okoskodnak úgy, hogy nem értenek semmihez. Ha itthon van, akkor nem tud semmi házi munkát megcsinálni, a férfi munkákat is anya csinálja, míg ő ül a gépe előtt az asztalnál aztán elvárja, hogy anya tálaljon hétfogásos vacsorát, meg pontban délben legyen előtte a kaja. Az öcsémnek pedig leüvölti a fejét, ha sokat gépezik, pedig ő is ugyanezt csinálja, nem csinál rajta semmi fontosat csak videókat néz. Mindemellett rettentő igénytelen és undorító ember. Óriásikat böfög, f*ngik és egy percig sem érzi kellemetlenül magát, sőt az öcsémet is erre tanítja, mert ez a "férfias", szerencsére az öcsémnek több esze van. Fürdeni se fürdik alaposan, mert utána is büdös, meg a múltkor be is sz*rt egy kicsit, anyám meg moshatta az alsóját, és nem érti miért tartjuk undorítónak, meg megsértődik ha anya külön mossa az ő ruháit, pont ezért. Állandóan beledumál az életembe. Sose volt vele jó viszonyom, nem is ismerem, nem tudok róla semmit, mert soha nem érdekelt, ő se tud rólam semmit mert nem mondok neki el semmit, mindent anyával beszélek meg. Mégis apám azt is jobban tudja, hogy hova menjek egyetemre, mennyit keressek majd és hol és hogyan éljek. Még a születésem dátumát se tudja, mert keveri az öcsémével állandóan, és akkor ő akarja irányítani az életemet. Menjen a fenébe! Emellett olyan gyerekes, hogy ezzel is rohadtul irritál engem. Anyát is "anyának" hívja, pedig anya többször is szólt érte, hogy ne hívja így, mert náluk ez nem szokás, csak apám családjába volt ez. Hiába kérte, akkor se hagyta abba. És anyával is olyan gyerekes hangon beszél, mint egy dedós. Előbbrébb helyezi magát mint minket az öcsémmel. Anyának mi vagyunk a legfontosabbak, és ha nem lakunk jól akkor még a saját részét is nekünk adja, ellenben apám bezabál mindent, nem kérdezi, hogy kérni fogunk-e még, és szerinte anyámnak is ezt kéne csinálnia, hogy azzal foglalkoznia, hogy saját maga jóllakjon és ez fontosabbnak kéne, hogy legyen mint mi. Tehát szerinte mindenkinek saját maga legyen az első, aztán utána a gyerekei.
Nem bírom elviselni, mondtam már neki, hogy amint 18 leszek látni se akarom, de ezt se veszi komolyan, mint ahogy soha semmit. Nem lehet vele komolyan beszélni, csak nevet mindenen, hogy "jajj úgyseee" (ezt is dedós, gügyögő hangon). Még 1,5 évem van addig, hogy egyetemre, koliba menjek. Addigra anyám is meg akar szabadulni tőle, mert ő nem érzi jól magát vele, és ő is próbálta ezt elmondani, de erre apám válasza az volt, hogy mivel házasok ezért összetartoznak most már életük végéig, és ő szereti anyámat. Az nem érdekli, hogy anya nem szereti, ebben is az számít, hogy Ő szereti, csak ő, ő, ő.
Most a karantén miatt sokat vannak zárva (vendéglátás), és állandóan itthon van. Én meg lassan megbolondulok, annyira nem bírom elviselni a jelenlétét, meg, hogy egy asztalnál kell vele ülnöm étkezéseknél. Amikor dolgozott alig láttuk. Rengeteget sírok emiatt mostanában, hogy mikor szabadulok már meg tőle. Nem fog semmi visszatartani attól, hogy megszakítsam vele a kapcsolatot, mert nincs semmi hasznom belőle, soha nem tekintettem apának, szóval nem fog hiányozni. De addig úgy érzem megőrülök.
Nagyon sajnálom a helyzetedet :(.
Egyebkent apad hiaba lenne fasza gyerek hogy "jaj nem fizetek", gyerektartast igyis ugyis kell neki.
En remelem nektek a legjobbakat, inkább hagyja ott edesanyad minthogy lelkileg tonkre menjen.
11, igen pont ezaz, hogy még ezt se tudja, hogy gyerektartást köteles lesz fizetni az öcsém miatt, ha már miattam nem is, de ő még akkor kiskorú lesz.
Köszönöm a normális válaszokat! Aki meg nem tudott normálisan válaszolni azt őszintén irigylem, hogy nincs az én helyemben, és megadatott neki egy jó apa, így nem tudják a helyembe képzelni magukat.
15-ös, de ebből nem lehetne birósági ügyet csinálni? Hisz ez törvényellenes nem?
Amúgy az kimaradt, mert nem éreztem fontosnak, hogy külföldön élünk. Apám itt dolgozik már nagyon régóta, és minket is maga után hívott pár éve. Mindent beígért, hogy itt mindent megkapunk majd, milyen jó életünk lesz, aztán nagy fenéket, bármilyen hihetetlennek is hangzik itt még annyi mindenünk sincs mint otthon volt. Mert anyám otthon évekig egyedül nevelt minket, de mindig megvette ami szükséges, egész türhetően megéltünk, nem nyomorogtunk. Itt meg hiába dolgozik anyám is, apám sokkal többet keres, ezért amikor anyámnak valamire nincs pénze már félve kérdezi apémat, hogy vehet-e ilyet meg olyat, nem azért mert szeretnénk, hanem mert szükségünk van rá pl.új ruhák. Aztán apám forgatja a szemét, hogy minek megint ez meg az.
Egyelőre nem tudunk lépni, mert itt befejezem már a sulit, 1,5 évem van hátra, azt már anya is kivárja és utána lépünk. Remélem jönnek ők is az öcsémmel, és nem gondolja meg magát. Otthon 3-an voltunk, apám nagyon riktán járt haza, ezért akkor jól megvoltunk, akkor még nem volt oka anyámnak elhagynia, mert amúgyis ritkán láttuk, úgy könnyebb volt elviselni. De itt felszínre törtek a problémák, és itt jött rá anya, hogy nem megy ez a házasság neki. Ezért vagyunk sz*r helyzetben, mert anyámnak foggalma sincs hova mehetne el otthon dolgozni, vendéglátói végzettsége van, de abba egyáltalán nem akar visszamenni, márpedig kell neki valami munka, ha apám nem fizet semmit. De szerintem fizetni fog, de nem lehetünk benne biztosak.
Beszélj erről anyukáddal is! ( Neki üzenem, hogy ha válni akar, nyugodtan váljon, még ha nem is olyan egyszerű.)
Meg az öcséddel is! Sőt, fokozom, üljetek le hárman és beszéljétek át ezt a problémát, hogy kit mi zavar és hasonlók! Szerintem ez sokat fog segíteni, hogy egyrészt kibeszéled a gondjaidat, másrészt egyikőtök sem fogja egyedül érezni magát.
Állj a saját döntéseid mellett! Dönts el te, hogy milyen egyetemre szeretnél menni! ( Tudom, hogy ez nem egyszerű egy ilyen emberrel szemben, de kérj segítséget a családodtól, a tanáraidtól!)
És szerintem egy pszichológust is keress fel, mert ez azért kisebb nagyobb lelki sebeket hagyhat benned és persze egy erős apakomplexust.
Kérj segítséget az ismerőseidtől, a legtávolabbi rokonaidtól is!
És még így utólag, valahogy vedd rá az apádat, hogy ő is keressen fel egy szakembert (pszichológust). Valószínűleg neki lenne mit mesélnie neki.
11 vagyok.
De igen ebbol birosagi ugyet eleg konnyu csinalni.
15 akkor jobb lett volna utana járni. Nagyon konnyu igazabol az eljaras mivel ha meg is tagadja kvazi nem "O fogja fizetni" hanem vonjak le a munkaberebol. Szóval megvan oldva.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!