Hogyan lehet ezt feldolgozni? Titeket milyen lelki és fizikai bántalmazás ért?

Hat igen, olvasgattam is sokat itt a kategoriaban es rajottem, hogy nem vagyok ezzel egyedul es mar ez adott nekem egy erot ahhoz, hogy kilepjek ebbol a korbol, mert rajottem, hogy a normalis csaladok nem igy mukodnek, csak nekem ugy lett eloadva, hogy ez a normalis es minden mas csalad szarul mukodik, ami nem ilyen agressziv.

Elkoltoztem 20 evesen, alberletbe mentunk a parommal, na akkor hatalmas hiszteriat csaptak mondvan MEGTILTJAK hogy elkoltozzek. Kirohogtem oket es elhuztam. Aztan az alberletbe utanam jottek szo szerint hozzam hajigaltak az osszes cuccom kozben kitagadtak es anyam meg is utott tobbszor is, akkor apam szedte le rolam, a parom azt sem tudta mit tegyen ugy megijedt. Mellesleg a parom azert engedte be oket mert apam felkente a falra es a nyakat szorongatta, hogy azonnal engedje be oket. Utana ongyilkossagi kiserlet miatt bekerultem a zartosztalyra, majd miutan onnan kijottem mar zavarni akartak dolgozni merthogy o rajtuk en nem fogok eloskodni. Erted, dolgozni, eppenhogy kijottem a pszichiatriarol. Utana kozoltem be hogy vegleg elkoltozok. Azota mar Budapesten elunk a parommal es meg evekig nyomoritottak meg az eletemet a csaladtagjaim, mire tavaly rajottem, hogy milyen hulye vagyok, hogy azt hiszem van barmifele befolyasuk felettem es onanntol en is kinyitottam a szam. Ocseimet azota istenitik, kinyaljak a valagukat mint mindig, ok a csalad buszkesegei en pedig el lettem felejtve, mint egy szellem, ugy erzem magam, ha rajuk gondolok. Elkezdtem ezt feldolgozni, minden nap foglalkozok kicsit a temaval es irok. Leirom minden gondolatomat veluk kapcsolatban es ha egyszer elerkezik a pillanat, hogy megegyszer ram mernek szallni, nyilvanossa teszem, vagy elkuldom egyesevel mindenkinek. Gyerekesen hangzik, de nem az. Egy fel varos es az osszes rokonom azert utal, amilyen nem is vagyok, szoval majd megismernek igy. Lehet ez a pillanat amugy soha nem erkezik el, en turelmes vagyok, de a teljes lezarashoz nekem erre szuksegem van, hogy legalabb tudja meg mindegyikuk en hogyan eltem meg ezt, kell hogy en is vegre beolvassak nekik. Rengeteget segit az, hogy irok egyebkent, nem tudom te mennyire szeretsz irni, de kiprobalhatod, ha gondolod. Mintha tavoznanak beloled a mergek, amiket szivtal be eveken at toluk folyamatosan, remek erzes :) Egyelore erre fokuszalok most, illetve az a szakasz van nalam, hogy tisztul ki a fejem es elkezdtem gondolkodni, dolgozni a jovomon, hogy soha tobbe ne fuggjek senkitol sem, kozben van 3 kutyusom, akik remek terapiak egyebkent, na ok feltetel nelkul szeretnek. Azert neha hianyzik a csalad erzese, hogy legyenek emberek az eletemben, akiket csaladkent szeretek, de ezen is dolgozni fogok majd, szeretnek igazi kotodessel baratsagokat kialakitani :) Te hol tartasz a feldolgozasban jelenleg, alakul az eleted? :)

MIÉRT CSAK PRIVÁTBAN ÍRTAD??! =(

Igenis írd le itt is! Meg mi az hogy offolod a témát?! ERRŐL SZÓL a kérdés!

Igenis olvasni akarjuk, hogy hogyan rohadtak meg azok a szemét szarok!!

Nem tudok mit tanácsolni neked. Nekem nem voltak ennyire durva dolgok, csak szíjjal verték véresre a hátam, egyszer úgy fülön ütöttek, hogy évekig rosszul hallottam fél fülemre meg ilyen alapvető kisebb verések, de mai napig érzem a hatását ezeknek.

Nagyon, nagyon, hangsúlyozom, nagyon sok munkámba került, hogy valamennyire is meg tudjak bízni az emberekben és még most is tanulom a különbséget aközött, hogy valakivel meg kell-e szakítanom a kapcsolatot mert megérdemli, vagy mert csak az agyam szórakozik velem.

A másik, hogy messziről elkerülöm azokat az embereket akiknek a szemében az agresszió apró szikrája is megcsillan. (Aki volt bántalmazó környezetben valaha, szerintem az tudja miről beszélek) Ha csak megérzem feláll a szőr a hátamon és elfog az ösztön a menekülésre.

Nagyon sajnálom ami veled történt, nem tudok mit tanácsolni, de azt tudnod kell, hogy ha szerinted a tapasztalataid alapján a világ egy gusztustalan rideg hely, akkor igazad van, és ha szerinted még vannak emberek akik megérdemlik a bizalmad és tudnak szeretni akkor is igazad van. Ha sokat gyakorolsz idővel el tudod választani a tapasztalataid okozta kényszeres félelmeket a valóságtól, csak ez rengeteg munka. Utálom, hogy ilyen hátránnyal kell egyes emberek leéljék az életüket. Felfordult a gyomrom...

Úgy lehet feldolgozni, hogy megismered pl. mások hasonló tapasztalatait.

Ahogy itt sokan le is írták a sajátjukat. (Meg is lepődtem sajnos mennyien!😔)

Az alábbi könyv is ilyen feldolgozási folyamat - igaz más elszenvedett trauma miatt - de az út egy.

Egyébként a könyvben szereplő lányból pszichológus lett...

[link]