Ég a pofám a fiam miatt. Mit tegyek?

Hát nem tudom... Szerintem leginkább azért tartjuk bunkónak a gyereket, mert az apja így beszél róla, ebben a stílusban.

Őszintén... Kivel nem fordult még elő, hogy kivett valamit, majd visszatette, mert látott valami csábítóbbat? A lány, aki bele akart enni máséba, az jobb?

Ti mindig tányér fölött eszitek a pizzát? Bevallom, mi nem. Egyrészt a pizza nem morzsás, másrészt az asztal pikkpakk takarítható, nem gondolom, hogy azért hisztiznék, hogy jaj, mekkora áldozat lesz, mikor most takarítottam.

Aztán ugyan, mennyire ismeri a kérdező meg az asszony a gyerekeit, ha abból, amit legjobban szeretnek, képes három darabot eléjük tenni?

Nekem is van egy olyan érzésem, hogy ez egy ilyen “kirakat vendégség” szeretett volna lenni. Hogy minden résztvevő egy napig az évben jólöltözötten, tányér felett várja a 2-3 süteményt, amit mértékkel elfogyaszthat. Mint a brit királyi család. Csakhogy ha a maradék 364 napban tányér nélkül eszik, több süteményt a kedvencéből, akkor irreális az elvárás. Pláne, hogy akkor az öt jelenlévő közül háromnak fixen nem sikerült kulturáltnak lenni.

A #41-es válaszoló gondolata is helyénvaló valahol; ha látom, hogy valaki kiszedte a tányérjára azt, amit én is kinéztem magamnak, akkor tudomásul vegyem és eszek mást (lévén, nem tudunk telepatikus úton kommunikálni), nem a tányérjáról fogom elkunyerálni tőle. Ez sem túl illedelmes gesztus, valljuk be. Hát még a kérdés stílusa.