Hogy tudnám az érzelmi analfabéta apámtól "kicsikarni" azt az érzelmi támogatást, ami egész életemben hiányzott? 20N
Először is, nem az a célom hogy szidjam, mert egy csodálatos ember. Egyedül nevelt, és mindent megadott amit tudott. De ez nála leginkább anyagi dolog volt, meg hogy sokszor intézkedett helyettem (bár ez nem feltétlenül volt jó). Amolyan "ne aggódj, apuci megoldja" feelingben nőttem fel.
De nem ez a lényeg, hanem hogy a legfontosabbat nem kaptam meg, az érzelmi támogatást. Csak röviden: apumat elhagyta a saját apja, nem szerette anyukám míg élt, szóval nehéz élete volt.
Nekem is nehéz volt, nem kívánt gyerek voltam, úgy éreztem soha nem szeretett senki. Sem az osztálytársak, se anyukám, se apukám, se a rokonaim. Szeretetéhes voltam, de sosem kaptam meg. Nem kellett volna sosem adidas cucc 8 évesen. De jó lett volna ha az állandó bepisilésemmel elvisznek orvoshoz. Vagy hogy ha nem állít fel és aláz meg a tanárnéni, csak azért mert nem volt rendben a tolltartóm, vagy elfelejtettem házit csinálni. Jó lett volna ha az elsős kori tetvesedésemet nem úgy oldják meg, hogy 1 centisre vágják a hajam (lány vagyok amúgy). Vagy ha mikor csúfoltak, nem azt a tanácsot kapom hogy "akkora vagy mint a hegyomlás, b$#sszál le neki egyet", és mikor sulit akartam váltani, nem azt kapom hogy minek, máshol is ugyanez van. Jó lett volna egy ember, aki a nőiesedésemet nem tapossa sárba, hanem segít benne kiteljesedni, és nem hagy 14 évesen melegítőben zsíros hajjal iskolába járni.
Ez elmúlt... viszont szeretném feldolgozni, megoldani. Egy a baj: akárhányszor beszélek erről apámnak, még én vagyok a hülye. Gondolkodjak pozitívan, mert ha állandóan azzal foglalkozom ami már elmúlt, az csak lehúz. Azért vannak (a nevelésemből adódó) jelenlegi problémáim (pl kényszeres pisilni járás, nem tudom magam beleélni magam a kapcsolatomba, nem tudok beilleszkedni), mert túl sokat gondolkozom olyan dolgokon, amikkel nem szabad foglalkozni. Le kell zárni, el kell felejteni.
Most is próbáltam neki ezt így elmondani, és ezt is kaptam.... Erre mondtam hogy látod, most is az a bajom hogy nem kapom meg az érzelmi támogstást. Mert sokszor egy problémát nem objektív módszerekkel kell megoldani, és nem is az a megoldás ha elnyomod, sőt, az a legrosszabb. Sokszor csak az kell hogy meghallgassanak, megértsenek.
Erre a válasz: "jó, most van 2 óra, innentől beszélhetsz róla még 15 percet, onnantól az életbe többet ne"
Mondtam neki hogy "jó akkor még mindig nem érted", és otthagytam.
Itt vesztem el teljesen. Sosem fog velem úgy viselkedni, ahogy NEKEM jó? Mindig abban segít, ami valahogy neki is jó. Pl eltart, mert ego kérdés, ha én dolgozom, úgy érzi nem tudja eltartani a csaladját (ettől még én is beleadok a háztartásba, a hobbimmal keresek karcsú 40 ezret). Segít a sport karrieremben, mert át akarja élni általam, amit neki nem sikerült elérnie. De abban és úgy sosem támogat amiben/ahogyan nekem jó lenne.
Elvesztettem őt? Hogy tudok rá hatni?
válasza:#15: Úgy, hogy elkezdesz vele nem foglalkozni. Jogod van erről 2-szer, 3-szor, 5-ször "sírni" valakinek, de többet nem. Nem azért mert nem jár neked a megértés (járni jár, sokszor még jut is), hanem mert nem jutsz vele előre. Ráadásul az anyád - mint az enyém meg volt - meg van győződve, hogy ő mindent megtett, még többet is, mások meg ennyit sem a gyereküknek, és hálátlan vagy stb., ami miatt a viszonyotok romlik. Gondold végig, milyen kapcsolatot akarsz vele, és annak érdekében az ő - a te jogos(!) sérelmeid felemlegetésével/kárpótláskéréssel való - bántását hagyd abba!
Ha sírsz 6-7-...-1000-szer és valaki meghallgat, és megvigasztal (anyád nem fog, barát inkább), akkor tkp. a benned ragadt, megbántott gyereket vigasztaltatod, de ennek semmi értelme, mivel ő már valóságosan nem létezik, így az együttérzéssel megtelni és megnyugodni sem tud, ami miatt ez a vigasztalásra vágyás csak megújul végtelen ciklusban, és amíg a rágódás és a vigasztaláskeresés lefoglalja csak egy fikarcnyi idődet is, addig nem jutsz előre.
Ebből úgy tudsz kilépni, hogy kitalálod, hogy milyen lenne az a felnőtt, aki abból a gyerekből lett volna, akivel annyit és úgy foglalkoztak volna, amire neked régen szükséged volt, és az elképzelésed és a valóság közötti különbséget elkezded ledolgozni. Ezek az új élmények elfedik a régieket, és a végén már nem is fog fájni a dolog.
válasza:Nagyon kemény volt a kérdést olvasni, még inkább a válaszokat. Még mielőtt elkezdem a válaszomat, leírnám, hogy az itt kapott válaszok kb. 3/4-ét én a helyedben kidobnám a kukába, mert rohadtul nem használnak neked. Megy az áldozathibáztatás meg az érzéseid érvénytelenítése, miközben egy nagyon is átérezhető és teljesen jogos problémáról írsz. Sajnos sok válaszíró nagyjából azon a szinten van, mint az édesapád...
"Sosem fog velem úgy viselkedni, ahogy NEKEM jó?"
Nem, sajnos sosem fog. Ez eléggé egyértelművé vált mindabból, amit leírtál róla. És tökéletesen megértem, mert nagyon hasonló helyzetben vagyok (ha akarod, belinkelem egy korábbi kérdésemet, amiben bőven kifejtem). Nekem is ugyanezt a tanácsot adták, úgyhogy én is tovább kell, hogy adjam neked: hagyj fel azzal, hogy megpróbálod apádat megváltoztatni, mert egyszerűen nem fog menni. Fogalma sincs, hogy miről beszélsz. Legjobb lenne találnod valamilyen közösséget, ahol befogadnak úgy, ahogy vagy, és ahonnan tudnál kapni olyan visszajelzéseket, amikre szükséged van. Barátok? Amúgy meg én a helyedben vigyáznék, hogy mit fogadok el apámtól, mert jogalapot adsz neki a bezzegezésre. Tudom, hogy rettenetes dolog ez.
válasza:Ja, és ne félj, nem leszel olyan, mint a bátyád. Már most nem vagy olyan, mert megvan benned az erre való reflektálás és az ez ellen tenni akarás képessége. Az előttem író nagyon jót írt, én csak annyit tudnék hozzátenni, hogy keress embereket, akikhez kapcsolódni tudsz, mert hosszú távon ez nagyon fontos lesz. És járj szerintem pszichoterápiára, ha megteheted, mert jó lenne ezt feldolgozni, különben a párkapcsolataidban is megjelenik majd ez a minta sajnos. Egyébként meg gratulálok, hogy beleadsz már ilyen fiatalon a családi kasszába, ez szerintem nagyon becsülendő dolog.
Ha nehezedre esik a társas kapcsolatokban való részvétel, akkor nagyon ajánlom a Tündérhegy nevű helyet, nézz utána.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!