Valoban olyan rosszak a magyar csaladok ?

Jó szülőnek lenni nem evidens. Ahhoz, hogy valaki jó anya/apa legyen, az kell, hogy ő maga is rendben legyen lelkileg, máskülönben a frusztrációit a gyereken és/vagy a párkapcsolatában éli ki. Ez mióta világ a világ, így volt. Főleg a gyerek (volt) mindig a boxzsák, mert ugye "alacsonyabb rendűnek" számít a családban ("az lesz, amit én mondok, te csak egy gyerek vagy"). Aztán vagy túl tud lépni ezeken a gyerek, vagy nem, de egyik se vonja maga után, hogy ő majd emiatt jó/rossz szülő lesz. Problémamentes családban is lehet lelki sérült gyerek, mivel iskolában, óvodában stb. más közösségben is érik nem feltétlen pozitív hatások, valamint problémás családból is kerülhet ki lelkileg egészséges ember, ha képes feldolgozni azt, amit megélt gyerekként.

Az a baj, hogy boldog-boldogtalan potyogtatja a gyerekeket, ha kell neki, ha nem, mert a gyerek egyfajta státuszszimbólum sok ember szemében. Ha van gyerek, akkor sokak azt gondolják, hogy hát igen, ők már elértek valamit az életben, de azzal nem feltétlen foglalkoznak, hogy a gyereket szeressék is és törődjenek vele. A saját önzésük miatt szülnek gyereket, nem azért, mert vágynak rá. Csak fel lehet vágni vele, bár nem értem, mire.

Mondanám, hogy nem, de apám esetében nekem is az volt az egyetlen megoldásom, hogy soha többet nem állok vele szóba a saját egészségem érdekében.

Sok ember nagyon benne van a társadalmi kényszermegfelelésben:

-Szül gyereket akkor is, ha nem való neki személyiségi vagy életkörülményi okokból.

-És a régi ócska rendszerben is sokan hisznek még, ahol a gyerekez verve nevelték és a szülővel szemben egy qrva szava nem lehetett.

Az ilyenek ugatnak nekem is rendszeresen, hogy mekkora rohadék vagyok, mert mégis csak az apám (nem is ismerik, akkor is ezt ugatnák, ha kb megerőszakolt volna, mert arra nevelték őket, hogy a szülő szent, akkor is, ha egy kupac szar és képtelenek belátni, hogy a mai világban már az tesz valakit szeretteddé, aki ennek megfelelően viselkedik, nem a vérségi kapcsolat).

A másik oldalról meg sok ember nálam sem bírja értelmezni azt, hogy nem akarok gyereket. Egyszerűen a kifejezés nem szerepel a szótárukban, hogy valaki nem akar gyereket, mert nem kötelessége és jobban érzi magát nélküle. Pedig ha nem nyomasztanák azzal az embert folyamatosan, hogy akkor ér valamit, ha van gyereke, mindenki jobban megtalálná a saját útját és nem lenne ennyi gyerekét elhanyagoló, utáló vagy a csupasz nagy semmire szülő ember. De nem, még támogatják is...

Na, szerintem pont ezzel van a baj. Hátrébb kellene sorolni a gyerekvállalás csodáját és a szülők "teljhatalmát" is. Mindkettőnek olyasmivé kellene válnia, ami egyéni és opcionális. És szabadabbá tenni, hogy különbözőféleképp éljük ezt meg és úgymond nem az lenne az alapértelmezett, hogy a gyereknek jönnie kell, a szülő előtt pedig meg kell hajolni (értelemszerűen ő meg ennek megfelelően viselkedhet veled megalázóan).