Most akkor ez alapján anyám kitaníttatott, erre tényleg azt lehet mondani, hogy ez az ő érdeme?

Anyám folyton a fejemhez vágja, hogy kitaníttatott, másoknak is mindig büszkélkedik vele, hogy bizony ő engem kitaníttatott, most hogy jól keresek támogatást szeretne tőlem, mert ő ugye szerinte kitaníttatott, ami az alábbiakat takarja:

- alapképzésen önköltségesre vettek fel, másfél év után azonban átkerültem államira, mert jól tanultam. 3 félévet kifizetett nekem, egy félév volt 175000 ft. Ennyi volt az összes támogatás tőle.

Összesen 10 félévet jártam egyetemre, ha kiszámolom, havi 8750 Ft-jába került az, hogy egyetemre jártam.

Mivel semmi másra nem adott pénzt, két munkahelyem volt egyetem mellett, mert lakni is kellett valahol, azt én fizettem magamnak, a bérletet, utazást, élelmiszert, tankönyveket, ruhákat, gyógyszereket stb. mind magamnak fizettem.

Ezen kívül inkább csak akadályozott, mert ahányszor hazamentem és tanultam, ordított velem, hogy csak a gép előtt ülök és játszom, inkább mentem volna el dolgozni, bezzeg másnak a gyereke stb. stb.

Szóval anyagilag nem volt hajlandó többet levenni a vállamról, 5 évig minden hétvégén a munkahelyen voltam, nem volt karácsonyom sem, hogy tudjam fizetni a költségeket, mellette átkerültem államira, mert olyan jól tanultam, pedig egy jó szót nem szólt.

Most persze már büszkélkedik mindenkinek, hogy ő kitaníttatott, meg hogy én havi 100 000 Ft-jába kerültem anno, ilyeneket mond a szomszédoknak, meg hogy vegyek a keresetemből nekik ezt-azt, mert ő miatta vagyok csak most is és hálásnak kéne lennem.

Ti mit gondoltok erről? Lehet erre azt mondani, hogy ő taníttatott ki? Mert tény, hogy segített, de nem erején felül, azt tudni kell. Én inkább a saját érdememnek tekintem, de lehet, én gondolom rosszul, és lehet, én vagyok a rossz, de nem érzem, hogy én ezért nekik tartozom anyagiakkal és vásárolnom kellene nekik edénykészletet, meg új bútorokat.