Most akkor ez alapján anyám kitaníttatott, erre tényleg azt lehet mondani, hogy ez az ő érdeme?
Anyám folyton a fejemhez vágja, hogy kitaníttatott, másoknak is mindig büszkélkedik vele, hogy bizony ő engem kitaníttatott, most hogy jól keresek támogatást szeretne tőlem, mert ő ugye szerinte kitaníttatott, ami az alábbiakat takarja:
- alapképzésen önköltségesre vettek fel, másfél év után azonban átkerültem államira, mert jól tanultam. 3 félévet kifizetett nekem, egy félév volt 175000 ft. Ennyi volt az összes támogatás tőle.
Összesen 10 félévet jártam egyetemre, ha kiszámolom, havi 8750 Ft-jába került az, hogy egyetemre jártam.
Mivel semmi másra nem adott pénzt, két munkahelyem volt egyetem mellett, mert lakni is kellett valahol, azt én fizettem magamnak, a bérletet, utazást, élelmiszert, tankönyveket, ruhákat, gyógyszereket stb. mind magamnak fizettem.
Ezen kívül inkább csak akadályozott, mert ahányszor hazamentem és tanultam, ordított velem, hogy csak a gép előtt ülök és játszom, inkább mentem volna el dolgozni, bezzeg másnak a gyereke stb. stb.
Szóval anyagilag nem volt hajlandó többet levenni a vállamról, 5 évig minden hétvégén a munkahelyen voltam, nem volt karácsonyom sem, hogy tudjam fizetni a költségeket, mellette átkerültem államira, mert olyan jól tanultam, pedig egy jó szót nem szólt.
Most persze már büszkélkedik mindenkinek, hogy ő kitaníttatott, meg hogy én havi 100 000 Ft-jába kerültem anno, ilyeneket mond a szomszédoknak, meg hogy vegyek a keresetemből nekik ezt-azt, mert ő miatta vagyok csak most is és hálásnak kéne lennem.
Ti mit gondoltok erről? Lehet erre azt mondani, hogy ő taníttatott ki? Mert tény, hogy segített, de nem erején felül, azt tudni kell. Én inkább a saját érdememnek tekintem, de lehet, én gondolom rosszul, és lehet, én vagyok a rossz, de nem érzem, hogy én ezért nekik tartozom anyagiakkal és vásárolnom kellene nekik edénykészletet, meg új bútorokat.
Pontosan! Egy gyerek se úgy jött a világra, hogy ő akart volna megszületni az anyja akarata ellenére! Az anya vállalta, kutya kötelessége mindent megadni, a gyerek pedig semmivel sem tartozik neki viszont. Ő vállalta, ő kötelessége, ennyi erőből mindenki elvárhatná a munkahelyén, hogy essenek tőle hasra, mert elvégzi a munkáját. Ez kötelesség és alapvető dolog, ugyanez a helyzet az anyasággal is.
Az én nagymamám óriási szegénységben nőtt fel, a nyugdíja is kevés volt, mégis jócskán már felnőtt fejemre is támogatott, holott nem kértem tőle. Egyszerűen imádott adni, és soha semmit nem hánytorgatott fel! Sőt, mélységesen elítélte azokat az embereket, akik csak azért adnak, hogy később arra hivatkozva hánytorgassák a múltat.
Valójában 3 gyerekem van, csak mindig szeretem kihozni a kihanemén felsőbbrendűsködést azokból, akik a gyerekvállalásnak a közelében se lesznek soha, maximum egy részeg buli után véletlenül. ;)
Ahh, gyakori...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!