Hogy lehet elfogadni nőként a párod gyermekeit? Nekem miért ilyen nehéz ez?
Már azon gondolkodom, hogy felkeresek egy pszichológust..3 éve vagyunk együtt a férjemmel, a kezdetektől fogva tudtam, hogy van 2 lánya, akik heti 2 nap jönnek hozzánk láthatásra.
A kapcsolat első 1 évében még csak a tökéletes apát láttam Benne, és nem zavart, hogy vannak gyerekei. Aztán úgy egy éve teljesen megváltozott bennem valami, kezdtem azzal, hogy mindig akadt valami "dolgom épp" amikor láthatásra jöttek, leléptem ottohonról, volt, hogy éjszakára sem mentem haza. Közben tőlünk független okok miatt elköltöztünk 200km távolságra Tőlük, így 2 hetente hétvégére szűkült a láthatás, amibe mindenki beleegyezett. De így így egyre rosszabbodott a helyzet. . Jelenleg ott tartok, hogy hisztirohamot kapok amikor jön a hétvége, és napokig haragból nem beszélek a férjemmel, mert ő utazik le a másik városba, így engem otthagy egyedül 2 napra. Semmi esetre sem kérem, hogy ne látogassa őket, nem akarom "eltiltani"őket egymástól, tudom, ha választásra kényszeríteném egyértelműen a gyerekeit választaná, és ezt én is így tartanám helyesnek. Csak borzasztóan önző vagyok, csak magamnak akarom őt, és nagyon fáj, amikor elmegy hozzájuk, éli a családi életét a nagyszülőknél, én pedig egyedül vagyok abban az időben. Azt érzem, hogy a régi családi élete mindig ott van, aminek én sosem leszek a része, és ezért tudat alatt büntetem azzal, hogy bunkó vagyok vele napokig a láthatás előtt és után.
(a lányai 6 és 9 évesek, nagyon a kiskamasz korban, állandó pörgés, sírás, hiszti) - nem könnyítik meg nekem ők sem.
Nagyon szeretem, mint férfit, és ő is engem, ezért nem akarom hogy odáig fajuljon a dolog, hogy megutáljon a folytonos ellenségeskedésért a gyerekei iránt. Nem értem én sem, hogy mi változott meg bennem az idő során, ezért gondolkodtam el rajta, hogy pszichológushoz fordulok. Vajon fog tudni segíteni feloldani ezt a belső feszültséget bennem?
Aki hasonló helyzetben van, hogy éli ezt meg?
Köszönöm előre is a válaszokat.
Intelligencia kérdése.
Úgy viselkedsz mint a kicsi gyerekei és bunkózol vele, összeteheted a két kezed hogy még nem hagyott ott.
Te tényleg beteg vagy. Bármikor kibírunk pár napot egymás nélkül, hiszen munka miatt is kell utazni. Felnőtt emberek vagyunk. A másik meg nem a tulajdonunk, hogy magunkhoz láncoljuk ilyen szinten.
Nekem a gyerekkel semmi bajom, szeretem és örülök is, ha nálunk van pár napot. Szerencsére az ex is normális, nem kavar be semmiben sem.
Elég gáz ha ennyire nincs életed hogy az időben tátva van a szád míg nincs veled,és ha dolgozik ülsz a sarokba és bámulod a falat nélküle,süssél főzzél,önismereti könyv,rád férne,csajos este,bár lehet rajta kívül senki se visel el,ezért lettél inda rajta,de az indákat levágják mikor fojtogat már.. Gondolkozz el a dolgokon mert ha durcás kislány vagy keres felnőtt önálló légvételre képes NŐT.. Irány a pszichológus..
70F
Hát ha hozattok nem viheti mert tudja hogy nehezen viseled, az az opció marad ami a jelenlegi hogy ő megy. Esetleg alkalmanként mehetnél vele.
"Azt érzem, hogy a régi családi élete mindig ott van, aminek én sosem leszek a része, és ezért tudat alatt büntetem azzal, hogy bunkó vagyok vele napokig a láthatás előtt és után."
Jól érzed a "régi "csalad mindíg ott lesz, hogy fel tudod- e ezt dolgozni vagy része lenni ez rajtad áll. Bunkozni semmikepp nem kell vele, szerintem total tehetetlennek erzed magad pedig nem így van. A férjed mit reagal? Lehet vele beszélni ?Ehhez jól jönne egy pszichológus, esetleg közösen is mehetnetek a pároddal. Aztán meglátod hogy mennyire megy ez neked. Nem tudom közös gyerekbe gondolkodtok- e de az még bonyolítaná a helyzetet. Ha mégse megy , akkor inkább váljatok külön, gyötörni egymast semmi ertelme.
Próbáld meg másképp felfogni.
A férjed nyilván látta, hogy mindig lelépsz a láthatások idején, hiszen ő sem hülye. Nyilván ő sem akarja, hogy a saját otthonodban idegen legyél.
Ezért vannak most úgy a látogatások, hogy ő megy el a nagyikhoz. Igen, egyedül vagy otthon, ez rossz. De fogd fel úgy, hogy jó is, mert nem vagy "elűzve" otthonról. :) A te érdeked is.
Próbálkozz meg a pszichológussal, hátha segít.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!