Akit nem hagytak a szülei normálisan leválni (elköltözés, stb.), azoknak hogyan sikerült mégis?

Olyan nincs hogy nem hagyják, csak olyan van hogy valaki nem akar ilyen vagy olyan megfontolásból.

Pl nekem anyagi okai vannak, nem vesznek ingatlant, így gyüjtenem kell rá úgy hogy velük élek mert úgy sokkal több pénzem marad mint albérletben.

Ennyi

Meg kell húzni a határokat. Ha folyamatosan írogatnak, akkor ritkábban írj vissza. Ha hívogatnak, akkor ne vedd fel. Valószínűleg rosszul fog nekik esni az első néhány alkalommal, de egy idő után meg fogják érteni, hogy attól, hogy nem tudnak az életed minden percéről, még ugyanúgy szereted őket.

Ha még nem sikerült elköltöznöd, akkor pedig startolj rá a dologra :)

4-es. Igen, így vannak nevelve, önállótlanra, mert a szülő nem engedi leválni. Sajnos nagyon nehéz kilépni ebből, mert az ilyen gyerek általában önbizalomhiányos, elhitették vele, hogy nem elég jó, egyedül úgysem menne. Nem tud kiállni magárt, a szülő érzelmileg/anyagilag/bárhogy sakkban tartja.

Kérdező, nem tudom, hány éves vagy, de meg kell húznod a határokat, ennek hogyanjáról sok infót találsz a neten. Arra készülj, hogy veszekedésekre számíthatsz.

Ha te már érzed, hogy menni kell, akkor menj és ne hallgass rájuk!

Az én férjemet lelkileg zsarolták, ebbe nőtt fel, nem hagyták hogy saját gondolata legyen, hát nem is akart elköltözni, mert bele nevelték, meg állandóan azt duruzsolták, hogy az anyjának ő a támasz meg hogy az albérlet milyen szar dolog, akkor már haza is adhatja a pénzt ne egy idegennek mert otthon így mennyit spórol. Spórolt valamennyit lehet ja, túl sokat mondjuk nem, de egy szaros 5 évesnek kezelték, az anyja kb jó hogy nem gügyögött má neki néha. S ő nem látta, hogy ez így szar, hogy nem hagyták felnőni, elnyomták őt és nem azért hogy neki jó legyen amúgy, hanem az anyja biztosította be magát ezzel, hogy anyagi támasza legyen ha kell.

Csak aztán jöttem én.

A különbség, hogy te viszont akarnál menni és látod hogy elnyomás alatt vagy! Akkor menj! Lépj le! Ne hagyd magad!