Titeket is idegesítenek egy bizonyos életkor után a szüleitek?

Nem tudom mikor történt, mikor jött el ez a pont, de nagyon idegesítenek a dolgaik. Mintha elkezdtek volna hülyülni, leépülni agyilag. Tudom csúnyán hangzik, de nem lehet másképp megfogalmazni.

Az anyám állandóan küldözget minden lóf*szt nekem messengeren, amit facebookon látott. Mondtam már, hogy ne küldjön nekem ilyeneket, mert nem vagyok ilyenekre kíváncsi (hülye cikkek, idézetek, indokolatlan fotók bármiről). Amúgy is állandóan minden szart kiposztol, ha kell, ha nem. Iszonyatosan idegesítően használja az oldalt. És az hagyján, hogy nekem küld ilyeneket, de munkatársainak meg barátainak is tud olyan sok hülyeséget küldeni. Bele néztem a telefonjába egyszer, semmi választ nem is szokott kapni senkitől. Ahelyett, hogy beszélgetni próbálna velük, ilyeneket csinál... a fogyatékosok szoktak ilyet csinálni.

A jelenlegi kedvenc elfoglaltsága, hogy nekem küld át messengeren állásokat, ugyanis munkát keresek. Nem kértem. A szándékot értékelem, nem az a baj, csak hát olyan hülyeségeket tud átküldeni. Egyáltalán nem nekem való helyeket, semmi közöm a területhez és sokkal nagyobb tudást, tapasztalatot igényelnek, mint ami nekem még most van. Nem tudom, hogy most ezt direkt vagy viccből csinálja, de nagyon feltud idegesíteni. Inkább ne küldjön semmit se, megoldom saját magam, mert úgy sincs értelme. Nem tudom mi van az ő fejében, de rohadtul nem lát reálisan... legközelebb majd bedobom a jelentkezésemet vezérigazgatónak hátha.. :D kb ilyen szinten...

Apám meg iszonyatosan elviselhetetlen, állandóan káromkodik, mint a kocsis semmiségeken, kezd nagyon hasonlítani a nagyapámra, anno ő volt ilyen elviselhetetlen. Semmi se jó neki soha, mindenbe beleköt, a kedvenc elfoglaltsága az ivás, pedig beteg volt, nem is ihatna, de hiába mondja neki mindenki... egyik fülén be, a másikon ki. Semmit se úgy csinál, ahogy kéne. Nem él egészségesen, a hülye lottó a függősége, minden alkalommal mikor semmit se nyert, elkezdni mondogatni, hogy neki nincs soha szerencséje, semmi öröme az életben.. olyan szinten megvan keseredve, hogy már kb célzásnak érzem, hogy miattam szar az élete. Ha nem vállalt volna anno gyereket, most már gazdag ember lenne. A kocsik a mindene, van autónk, de neki mindig jobb és jobb kéne, aztán meg mint egy megkeseredett, depressziós kiakad, ha neki nem lehet bmw-je vagy merci-je.. szerintem amúgy tök jól élünk ahhoz képest, persze lehetne jobb is, de egyáltalán nem panaszkodhatunk szerencsére. Nem értem mi baja van. Olyan megmagyarázhatatlan dolgaik vannak. Nem tudok már velük mit kezdeni, úgyse hallják meg, amit mondok.