Mit tegyek, ha senki sem hisz bennem?

Hasonló helyzetben vagyok, csak én zenész szeretnék lenni (pszichológushoz képest elég kicsi álom, de azért na...).

Anyumék mindig mondják, hogy ez nem neked való, meg nincs tehetséged. Sokáig az ő véleményükre adtam, de egy ideje már az osztálytársaim meg néhány tanárom segítségével inkább olyan embereknek hiszek, akiknek sikerült, vagy értenek a zenéhez, és nem csak az arcuk nagy (zene tanáraim stb.).

Szóval szerintem tarts ki, egyszer még megtérül.

Szeretettel: egy sorstárs

Kérdező, amikor 14 évesen kitűztem azt az életcélt, hogy mentő leszek, az akkori osztályfőnököm közölte, hogy a cél felé vezető középsuliba engem nem fognak felvenni, válasszak mást. Nem hallgattam rá, maradtam a magam által kijelölt úton, és sikerült: nem csak abba a középsuliba vettek fel, de érettségi után megszereztem a mentőápolói szakmai képesítést is. 🤘

Tehát ne hagyd magad lebeszélni az álmodról, sok sikert!

Kérdező! A gimnáziumban volt egy átlagosnál kicsit(!) kevésbé okos osztálytársam.

Jakab: Ez meg az az elképzelésem.

Ofő: Jakab, te ne tanulj tovább! Nem neked való.

20 éves osztáléytalálkozó:

Mi: Jakab, mi van veled?

Jakab: Ofő azt mondta, ne tanuljak tovább.

Mi: És mit csináltál?

Jakab: Szót fogadtam. Végigpincérkkedtem a várost, aztán tűzoltó lettem.

Te ne járj így! De Kérdező, arra az egyre vigyázz, hogy tegyél különbséget az álom és a cél között. Nekem volt egy álmom, tanultam is érte (sokkal többet kellett volna), fel is vettek, el is végeztem (közepesre), de a szakmában nem dolgoztam soha, mert 1. Ilyen tudásszinttel nem érdemes elmenni kutatónak, 2. Nem volt hozzá önbizalmam a jegyeim miatt.

Az álommal szemben a cél olyan, hogy az ember minden nap gondol rá, minden nap tesz is érte, és ki is próbálja magát benne (ha lehet). Na, ez nekem egy jelzés lehetett volna, hogy mennyire vagyok alkalmas a kinézett álompályára, amikor a vonatkozó tárgyakból a gimnázium alatt nem mentem versenyre, hogy megnézzem, mennyit érek.

Ha pszichológus leszel, és továbbmész klinikai szakpszichológusnak, komolyan is veszed a dolgot, akkor rengeteg emberen tudsz segíteni, és nem csekély jövedelmed is lesz. Ezzel egy európai értelemben vett középosztálybeli státuszt is elérhetsz.

Menj és tanulj pszichológusnak!

Kérdezd meg a szüleidtől és a környezetedtől (iskola), hogy azt akarják-e, hogy annak tanulj, amit ők akarnak, de mivel téged nem érdekel, ott csak bukdácsolni fogsz, kedvetlenül tanulsz, netán sorra kell ismételned az évfolyamokat, vagy beleegyeznek abba, hogy elérjed életed célját.

Ne engedj a negyvennyolcból!!!

Nagyon idős, tehát élettapasztalatokkal rendelkező egyén vagyok.

Olyan ember véleményére ne adj pszichológia témában, aki determinál a tulajdonságaid alapján, és nem látta még be, hogy az ember fejlődhet...

Mégis mire való a pszichológia, ha nem az önmeghaladás eszköze? :)