Ha az Anyám,15-éves koromban frontálisan ütközni akart egy kamionnal.És ezzel pánikbeteggé tett,muszáj-e szeretettel gondolnomrá, amiért megszült?!(Azóta egy betegségben elhunyt.)
a 20 as vagyok!!
Nem vagyok troll!!
A megbocsátás nem lenyelés. A megbocsátás az megbocsátás.
Magadon segítesz vele, mert így szabadulsz meg a láncaidtól, addig gúzsba kötnek az emlékek, érzések. Anyádnak már mindegy.
Azért érzed magad rabnak, mert harag, düh van benned (jogosan).
Nehéz ez, piszok nehéz lecke. Ha egyszer majd szívből meg tudsz neki bocsájtani, akkor fogod érezni azt a szabadságot, amire vágysz.
Más okból, de végigcsináltam ezt. 20 évig! dühös voltam, fájt, utáltam...mondjuk tény, hogy közel sem volt ilyen durva, mint nálad, de kaptam eleget lelkileg. (nekem is kos az anyám :), én is, de én nem vagyok ilyen)
Aztán elejtett pár mondatos sztorikból elkezdtem összerakni a képet, és megérteni őt. Aztán egyszer csak el tudtam engedni a haragom.
Azt javaslom, dolgozz rajta, bár tudom, hogy nehéz, és hosszú időbe fog telni, de...próbáld megérteni őt. Nem elfogadni, csak megfejteni, miért lett ilyen, mik voltak a mozgatórugói.
Drukkolok neked.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!