A szüleim azzal fenyegetnek, hogy intézetbe rakatnak, amiért kaptam néhány rossz jegyet. Emiatt tényleg intézetbe kerülhetek?

Nincsenek más felnőtt rokonaid? Nagyszülők, nagynénik, nagybácsik, keresztszülő - aki normális.

Ebben az esetben velük is lehetne beszélni + iskolapszichológus és gyámhivatal. Ha lenne olyan rokon, aki befogadna, a gyámhatóság engedélyével el lehet költözni otthonról. A te esetedben szerintem jó esély lenne arra, hogy intézkednének. Egy próbát megérhet.

Apádnak meg üzenem, hogy a gyerekről csak úgy nem lehet lemondani, az egy kissé ennél bonyolultabb eljárás, lehet hogy mire az egész lezajlana, addigra már nagykorú leszel (ismerve a hivatalok gyors ügyintézését).

Lemondhatnak rólad a szüleid és mehetsz gyermekotthonba, de mire ezt elérik, kb egy éved lesz 18 éves korodig, vagy pár hónapod, aztán mehet dolgozni és albizni..

A legtöbb szülőnek fogalma sincs, milyen szerencsés az egészséges gyerekükkel!

Nekem hasonlóak (voltak) a szüleim, intézettel konkrétan nem fenyegettek, illetve kaptam egy-két pofont, ha az ő megítélésük szerint pimasz voltam. (fel se ért a kérdezőnek javasolt provokálással, hogy neki milyen szar és igenis ő nem akar többet itt lakni..) Nem mondom, hogy jót tett, de itt szerintem sok tizenéves javasolgat, akinek fingja sincs a való életről. Ha úgy viselkedtem, teljesítettem, ahogy elvárták akkor nem volt olyan gáz a helyzet. Tudtam, hogy szeretnek, csak hát, hülyék. Ahogy a kérdező írja, tudja ő is, hogy miért mondják, amit. Bármilyen hihetetlen, nem csak szar élmények, pillanatok vannak. Amikor szar, nagyon szar, de nem csak az van. Volt egy normális otthonom, ahova mindig hazamehettem, amire szükségem volt, meg még azért többet is megkaptam mindig, mehettem tanulni, szórakozni, arra is kaptam pénzt, még akkor is, ha nem tetszett nekik, beszóltak, égettek, fenyegettek, keresztbetettek stb. Voltak tabu témák, amivel sose jöhettem volna elő nekik, sok dologról azt se tudták milyen vagyok én valójában, de azért volt amit el tudtam nekik mondani, illetve segítséget kérni tőlük. Én nagyon örültem, mikor elszabadultam otthonról és soha nem akarok visszamenni, hoztam is pár érdekes döntést, amire az a kényszer vitt, hogy vagy az, vagy haza kell költöznöm, amit nem akartam semmiképp. Viszont, vagy egy működő kapcsolatom a szüleimmel. Hülyék, a mai napig, de jól megvagyunk. Így, hogy semmilyen formában nincs hatalmuk felettem, egészen más a helyzet. NAGYON hiányoznának a gyerekem életéből és az enyémből is! Napi szinten beszélünk, mindig ott vannak, ha kellenek és fordítva is. Nem tökéletesek, sőt, de én sem vagyok az és egész más így, hogy kikerültem a gyerekszerepből. Akit ennyi idős koráig így kezelnek, az így is, úgy is jól teszi, ha kijár egy terápiát majd, hogy rendbe tegyék fejben, ha esetleg önbizalma stb. kárt szenvedett.

Olvassátok már el ezt a kis írást a kiemelt gyerekekről. Igaz a szegregátumok gyermekeivel foglalkozik, de ilyen helyre, ezek közé akarjátok küldeni? [link] Meg a nevelőszülők... van olyan család a tágabb ismeretségünkben, ahol 8(!!!) gyerek van kint egyszerre, mindenféle korúak és kb. úgy vannak tartva, mint a Kunta Kinte, de jól fizetnek utánuk. "Kurvä anyád" a megszólítás meg ilyenek. Ti tényleg azt hiszitek, hogy olyan nagy móka kikerülni a családból? Nem molesztálják, nem verik. Gázok? Igen. Biztos nem kizárólag gázok azért. Viszont innen akkor is egy stabilabb alapról tud elrugaszkodni és végszükség esetén visszatérni, mint nélkülük. Mert akkor nincs semmit.

Az állami gondozásba vett lányokat egészen fiatal kamaszkorukban a fiúk prostitúcióra kényszerítik, és elveszik a pénzüket. Erről a nevelők nem is akarnak tudni, a gyerekek nagy száma miatt ellenőrizhetetlenek. Meg most mégis mit tehetnének? Az intézetesek erőszakosak, félnek is a nagyobbaktól a nevelők.

A kérdezőnek: értelmezési problémáid lehetnek, ha szó szerint veszed ezt a fenyegetést. Olyan, mint az a gyerek, akire a szülők rákiabálnak többször, hogy "Agyoncsaplak!", elmenne feljelenteni őket, hogy életveszélyesen megfenyegetették.