Miért félek a saját anyumtól?

Miért van az hogyha vele megkell beszélnem valamit akkor tiszta ideg vagyok?Illetve inkább elhallgatom a dolgaimat előtte amikre persze rájön és kikérdezgett az adott dolgokról. Persze tudom,hogy a titkolozás nem vezet sehová de beszélgetni is alig merek vele. Apumnak sokkal hamarabb megnyilok mint anyumnak. Valamiért szorongok ha az édesanyámmal kell leülni beszélgetni pedig soha egyetlen egyszer sem emelt rám kezet viszont tartok valamiért mégis tőle és nem értem még magam se,hogy miért. Fiatal "felnőtt" vagyok de úgy rezketek ha anyum elé kell állnom mint a nyárfa levél.Mit tegyek,hogy legyőzzem a félelmemet és idegesség nélkül tudjak vele komunikálni?Egyébként aranyos és jófej anyukáról van szó de én mégis parázom.😕