Anyád neked lenyúlja a tuháidat, sminkey, dezodort stb.?

Aegnagyobb baj, hogy m alapból kevés van, keresem utána. Illetve magamspórolom összes az árukat, de közli, hogy ez úgysi az ő pénzéből van és mindig ha kiteszem a lábam, bejár turkálni. Mindem egyes alkalommal. Szó nélkül lenyúlja, aztán kereshetem, utána letagadja. Adnék is neki, de mondjuk lehet hónapokig spóroltam rá, mert speciális, ó meg büdös, izzad tőle, mint a ló. De lenyúlja... Mert az ő oénze, aztán rohadtul nem. Egyébként nem is azzal van, inkább a "gesztus", hogy szó nélkül elveszi, ami az enyém, meg kutat... Adaadnám neki, ha nem lenyúlja, aztán kereshetem hónapokig, vehetek újat. Simán letagadja, még nem lebukik, letagadta, hogy nála van, aztán "ez az enyém, én vettem". Hát nagyon nem és pontosan tudta, illetve bentről is vette el. Mikor neki is van ám dupla annyi mindemből, mint kellene... Akkor jön, hogy "nem számít, úgyis az én pénzemből van".

Nem az bánt, mert odaadom, hanem kutat, szó nélkül lenyúlja, azt s tudja, mire vettem, hagyja hogy keressem, letagadja, majd ha lebukik, akkor is. "én vettem, enyém, nem is jártam ott". Megkérdeztem, hol árulnak ilyen márkát, nem tudta. Inkább ez zavar. Odaadnám, vagy mondaná meg, hogy "bocsi, az enyém elfpgyott, azért hoztam el". De nem, hanem akkor engem szid, meg támad, hogy úgyis az ő pénze. Itt nem is a pénzről van szó, de kutat, szó nélkül kiszolgálja magát, aztán velem ordít. Simán odaadom, vagy veszek neki ugyanolyat, ne az enyémet használja. Dobtam már ki emiatt arckrémet, de csak én ezt spórolással veszem, ó emg elveszi, mikor nem vagyok itthon, mikor neki is van. Aztán mivel, gyenge, nem is használ neki, hiába volt 4000 Ft.