Nektek is folyton kutat a tesótok és lenyúlja a cuccaidat?

Igen.

Nekem egy nővérem van, és nálunk ez kölcsönös volt még amikor fiatalabb voltam.

Amikor észrevette, hogy "jártam nála", ő is bejött hozzám és elvitt valamit (mondjuk én sosem vittem el semmit, na mindegy). Egy nagyon durva eset volt, amit azóta sem hisznek el nekem, hogy nem én tettem.

Aztán részemről ennek vége lett, ahogy idősebb lettem. (Néha előfordul még, hogy eltűnik 1-2 szem a teli csomag rágómból, vagy egy doboz valami amiből kettőt vettem, csak ilyen apróságok).

Az még kimaradt, hogy a kis kutakodása átterjedt a telefonomra is, így buktatott le tavaly a szüleim előtt a dohányzásommal, meg olyan is volt, hogy eltűnt a memóriakártyája valami polcról, és kivette a telefonomból az enyémet, amikor az övé ott volt a polc alatt a földön.

Nem.

Egy ideig csinálta, bejött a szobámba, kutatott ellopott ezt-azt - apám persze ezekről nem tudott, a kis hülye adta az ártatlant mindig.

Egyszer viszont belemászott a laptopomba, és leszedett rá egy remek vírust, ami szétbrmolta a gépet.

Na, akkor nagyon elvertem - 4 év van köztünk, én vagyok a lány -, azóta megkérdezi, ha valami kell neki.

Nekem a nővérem nem adta kölcsön a ruháit és azokat loptam tőle sokszor.amúgy a cuccait nem kutattam át... A magánélete nem az én dolgom. :)

Viszont. Ruhái mindig tetszettek és nem adta kölcsön. Kimosva visszaraktam a szekrényébe használat után, sokszor feltünt neki pl, ha egyik nap pont azt a pólót akarta felvenni, amit lenyultam.:D

Azóta felnőttek vagyunk és különélünk. Valószínűleg nem volt önbizalmam tinikent es azt gondoltam, hogy neki menőbbek a cuccai és jobb a stílusa, ezért próbáltam utánozni. Egyébként ilyen esetben, ha ezt egy nővér észreveszi elkísérheti a húgát vásárolni és segíthet neki sok-sok ruhát venni. Ezzel sztem megszüntethető ez a lenyúlódni, ha ilyesmi van, mint amilyen nálam volt. :)

Ja igen, sminkeket nyúltam még le. Megnéztem ő, hogy sminkel es utanoztam, használtam az övét. Vettem olyan sminket, ami neki van es úgy ezt abbahagytam.:D

Más esetben meg nem tudom mi van, durvákat sose csinaltam (nem forgattam fel a fiókját, nem néztem az smseit). Szerintem az mar túlmegy a noverutanzason. Az inkabb a magánélet nem tisztelese, amit meg kell érteni, hogy nem szabad. Vagy megbeszélni miert is csinalja. Valszeg az én nővérem sem tudta h ezt miert csinálom es emiatt mindig veszekedett velem.

Van egy nővérem, aki már 29 éves, én 20. Gyerekként (úgy 6-8 évesen) mániám volt a nővérem cuccait elszedni, bemenni a szobájába. Persze mindig le lettem szidva (anyámék nem kivételeztek, ha rosszat csináltam, bizony voltak következmlnyei) , hogy ne turkáljak a testvérem dolgai között.

Aztán mikor 10 éves lettem, elköltözött külföldre, kint maradt. Na akkor "vérszemet kaptam", és kistini fejjel átnéztem a magazinjait, fiókjait. A magazinokat áthordtam hozzám, elolvastam őket (tiniknek szóltak, érdekeltek). Anyám nevetett akkor már a dolgon, mikor észre vette, hisz tesóm nem volt itthon évek óta. Elmondtuk neki, erre ő 2000 km távolságból kicsit mérgelődött, de aztán belátta, hiába. Annyit kért, hogy a személyes dolgait ne bántsam (levelek, üzenetek, kis apró emlékek), amit meg is tettem.

Így vissza nézve, szerintem a kíváncsiság vezérelt,hisz ő nagylány volt, én meg kicsi gyerek :'D de idegesítő lehetett szegénynek :(

Ellenkező neműek vagyunk így nálunk nem gyakori, ha mégis kell valami szólunk a másiknak és ő eldönti odaadja e. Szerintem ez lenne a normális. Ha lánytestvérem lenne se venném el kérdés nélkül a dolgait.

Igaz mi így lettünk nevelve, édesanyám sem vesz el semmit kérdés nélkül az én cuccaim közül, pedig a dolgaim javát ő fizette.

Igen, bár nem lakom otthon, sok dolgomat még a szülői házban tárolom, mert elég nagy, a szobám amúgy raktárnak van használva.

Testvérem rendszeresen lenyúlta dolgaimat már akkor is, amikor otthon laktam, és eladta, könyvek, ásványok, stb.-amiket nehezen és drágán szereztem meg. Apám mindig csak annyival intézte el, hogy mit hisztizem.

Undorító.

Legutóbb szemetesraktárnak hazsnálta a szobámat, amikor hazaértem, tele volt szemeteszsákos szeméttel, mert lusta volt kivinni a kerti kukába. Semmi bocsánatkérés, semmi megbánás nem volt. Azóta kulcsra zárom, de szerintem anyám beengedi, mivel megint elvett szó nélkül egy nagyon drága hátizsákot, amit otthon raktároztam nyárig. És úgy használja mintha az övé lenne. Anyám mosta ki neki. Amikor szóvá tettem, hogy ezt mégis hogyan képzeli, akkor ment a csodálkozás.

Hányinger. Nem ismeri a magántulajdon fogalmát. De az ő cuccait dugdossa, holott életemben nem nyúltam hozzá.

Amúgy jelszó, ahogy írták, én is jelszavazom.

Amúgy mi ez a lepontozás? Az első válasz és a többinél?