Öngyilkossági gondolatok?

116 111

Lelki segélyvonal. Bármikor hívhatod őket ingyenesen és nem marad nyoma sehol, hogy hívtad őket. Bármiről beszélgethetsz velük.

Infó bővebben:

[link]

Szerintem mindenképpen beszélj a szüleiddel erről. Tudom, hogy nehéz így a szemükbe nézni és elmondani nekik, de ők is tudni akarják, ha valami bajod van, és segíteni szeretnének neked. Rosszabb lenne, ha eltünnél anélkül, hogy lehetőségük lett volna tenni ellene. A szeretetüket mindenképpen becsülnöd kell, sokaknak nem adatik meg. És igen, valószínüleg tényleg teljesen összetörnének, ha elmennél.

Hidd el, a vírus miatt most mindenkinek rossz, én a helyedben mindenképp kivárnám, amíg elmúlik ez a nyomasztó szituáció és végre mehetsz terápiára.

Nehéz várni, és lehet hogy most nem látod a vírushelyzet végét, de ilyenkor arra gondolok, hogy milyen jó lesz túllenni rajta.

Ezután még megjegyezném, hogy a depresszió az nem te vagy, és nem a te hibád, hogy ilyen gondolataid vannak. Nekem is vannak pszichés bajaim, tudom hogy mennyire hihetetlenül torzan látja ilyenkor az ember a világot. Aztán ha elmúlt a durva időszakom mindig rájövök, hogy mennyire túlreagáltam. Ezért is fontos beszélni másokkal, mert ők ilyenkor sokszor jobban átlátják a szituációt mint te magad. Ezt saját tapasztalatból tudom.

Nekem egyébként ha nagyon le vagyok törve, a Twenty One Pilots dalok sok erőt adnak. Például a kommentek olvasása is segíthet, sokan osztják meg az öngyilkossági-kísérletes történetüket, és hogy milyen jó, hogy nem tették meg.

Remélem, hogy akár egy picit is tudtam segíteni.

Átérzem, legtöbbször én is ezt gondolom és érzem a kiútnak a világból... élni szeretnék, csak máshogy, máshol, csakhogy ez nem egy Harry Potter film, hogy csoda történik és szemünk elé tárul egy másik világ, másik lehetőségekkel.

Engem csak részben apám tart vissza, hogy ne tegyem meg. Leginkább a kutyáim, akik, ha apám ne adj isten előbb megy el, senki nem marad, aki gondoskodik róluk. Na meg... ha mondjuk, apám élne még 20 évet, amennyit biztos nem fog, erre befizetek, mert nem olyan az egészsége és a kilátásai, azért kínlódjak végig 20 évet, két évtizedet, mert apám él, és neki nem akarok fájdalmat okozni, de közben tudja jól, hogy nincs életkedvem? Na nem. Neki meglenne, hogy megvan a létezésem, de nekem nem lenne életem és életkedvem, ergo nem élnél, csak léteznék. Bár, mit játszok itt az idővel, most is alacsonyan van... kutyák, egyetlen kedvenc írónőm történetei olvasása és rajongása, és minimálisan rajzolás. Kész. Ennyi. Igazság szerint, talán egy darabig elleszek, miután apám és kutyák nem lesznek, de utána nem szavazok magamnak hosszú élettartamot. Persze ez nincs kőbe vésve, de valahogy nem tudom elképzelni, hogy megélem az öregkort.

Annyiszor próbálkozhatsz, ahányszor akarsz az öngyilkossággal, egyszer csak sikerül, ha töretlenül csinálod. De még itt vagy, és lehet, hogy fordul a kocka, és sok évvel később, idősként a történelmed részévé válik, hogy valaha megfordult a fejedben. Ahogy az is lehet, hogy egyszer sikerülni fog. Minden múlandó. "Nincs a világon olyan lakoma, mely véget ne érne egyszer." Akkor találjuk meg, amit keresünk, amikor nem keressük - írt valaki nagy bölcsen. Igaz is, meg nem is.

Te döntésed, bármit is tegyél. A te halálod fájna nekik, de neked meg a saját életed fáj. Olvastam, hogy egy anyukának meghalt a lánya, de a lány már annyi öngyilkossági kísérletet követett el két évtizednyit sem élt élete során, hogy nem rokkant bele, mert a lánya tényleg ezt akarta, és nem volt neki jó, persze fájt az anyának az elvesztése, de a lányának a napi szenvedését látni rosszabb volt, hogy élt, de mégsem.

Én simán felhoztam apámnak, hogy nincs életkedvem, és a már említett dolgok miatt van egy kicsi, de egyébként csak telik az időm. Egyszerre legyintett a dologra, hogy hülyeségeket beszélek és mondta, hogy valamit elronthatott, nem adott meg nekem, hogy ilyeneket gondolok.

Ha az egész egy nagy szenvedés, talán egyszer kibírható, még néhány évtizedig. Egy biztos: leéltem ezt az életemet, engem vissza senki nem rángat, maradok ahova kerültem.

Hát nagyon remélem, hogy még élsz - annak ellenére, hogy TÖBB GYÓGYSZERT VETTÉL BE A FELÍRTHOZ KÉPEST!!!

Ha ez igaz, amit a kérdésben "lazán" kiírtál, akkor NAGYON KOMOLY A SEGÉLYKIÁLTÁSOD!!!

Ui: komolyan nem vette észre senki, hogy ÁRTOTT MAGÁNAK A KÉRDEZŐ, ÚGY ÍRTA KI A KÉRDÉST?! (Próbálok bizakodni, hogy egy a mentőszolgálatnak LEGALÁBB EGY EMBERE OLVASSA EZT A KÉRDÉST...)

Elsőként szólj a szüleidnek,hogy több gyógyszert vettél be,mert az akár bajt is okzohat!

A kérdésre válaszolva:

Hívd a lelki segélyvonalat,amit az 1-es is mondott.

Halgass zenét! Nekem is sok rossz napom van és a kedvenc számaim megnyugtatnak.

Mindent leírtak előttem.

A depresszió egy kegyetlen dolog, volt részem benne.

Azért ezzel a több gyógyszerrel való játszadozást én ezerszer meggondolnám a helyedben, mert kinyírhatod a májad, veséd, agyadat és ha nem sikerül meghalnod, lehetsz egy életen keresztül ágyhoz kötött cselekvőképtelen, kiszolgáltatott nyomorék.