Anyám ellenem fordult, mert megkértem rá, hogy ne irányítsa az életemet, mit kezdjek vele?

Jól jártál el. És ha udvariasan is, akkor ne kérj elnézést (az részleges behódolás lenne), mert az elnézést-nemkérés is a határok kijelölésének része. Ő sokszor ütközött veled kiskorodban, hogy elfogadd a szülői fennhatóságot. Most neked kell párszor, hogy elfogadja ő a te indokolt és valós és jogos függetlenségedet. Ez egy fájdalmas folyamat, de meg kell lennie.

Ha beszélni akar/sz vele valamiről vagy meg akar/od látogatni, akkor azt tedd meg, de a történteket ne említsd stb.

Te ezt nagyon jól tetted!

Majd neki is megjön az esze.

Ez dominanciaharc.

Aki hamarabb mutat gyengeséget, az lesz az alárendelt a jövőben.

Aki hamarabb megy oda a másikhoz: ne haragudj. Az veszíti el a főnök szerepet a jövőben.

Egyébként, ha szabad megkérdeznem, anyukának nincs élettársa?

Mármint úgy értem, akiknek nincs saját élete, azok szoktak beleszólni más életébe, hogy ha már neki nincs is élete, akkor valaki másban éli ki magát.