Mit csinálnátok a helyemben?

21 éves végzős egyetemista lány vagyok. Mindig a tipikus "jó gyerek" voltam, aki jól tanul, szófogadó, rendes, kedves, szorgalmas, ambíciózus stb., de most teljesen szét vagyok esve. Már utálom az egész életemet, nem érdekel semmi, nincsen senkim és nem motivál semmi. Az egyetem sem megy, azt érzem, hogy egyszerűen beleőrülök és nem vagyok képes teljesíteni ezt a félévet. Éppen csak egy hónap telt el, de már most nem mentem be csomó órámra és nem teljesítettem a követelményeket, mert egyszerűen nem vagyok rá képes. Nem tudok koncentrálni, nem tudok megjegyezni semmit sem, nem tudok tanulni sem és már szakdolgozatot is kellen írnom, de lövésem nincsen az egészről. Először azt hittem, hogy csak egy gyors mélypont, megijedtem, ami az utolsó évben normális és majd túllendülök rajta, de minden egyes napot így élek meg. Minden reggel hányingerrel kelek, görcsbe rándul a gyomrom, fáj a fejem és rengeteget sírok, stresszelek, idegeskedek, szorongok. Abba szeretném hagyni az egyetemet, passzív félévre szeretnék menni (meghagyva a lehetőségét annak, hogy később még megpróbáljam újra). Viszont ezt sem tudom megbeszélni normálisan senkivel sem, pedig nem ártana, főként a szüleimmel (értelemszerűen hozzájuk mennék haza, a segítségükre és támogatásukra szorulnék). Viszont ők egyáltalán nem értik meg a helyzetem (pedig ők is látják és tapasztalják, hogy mi van velem), szerintük ez csak hiszti, megijedtem, normális(?!?!?!?) és majd lesz valami. Egyetemre pedig járni kell, mert nem lesz belőled senki, ez a minimum, ez a két félév már semmi, fél lábon is meg lehet csinálni és ilyenek. Valójában abszolút nem is érdekli őket, hogy mi van velem, kb. 2 másodpercig képesek figyelni arra, amit mondok és kész. A "barátaim" kb. ugyanez a kategória. Úgyhogy senkivel sem tudok megbeszélni semmit, senkitől sem tudok segítséget vagy tanácsot kérni, senki nem támogat semmiben, sokan csak kihasználnak stb., stb. és szerintem már részben ettől is kezdtem besokkallni. Nem tudom így mit csináljak, mert egyik megoldás rosszabbnak tűnik mint a másik, azt érzem, hogy kb. mindkettőbe belahalnék.