Van kulonbseg az elso-generecios es a masodik generacios ertelmisegi neveltetese kozott?

Nekem nagyszüleim még klasszikus parasztok voltak (földművelésre értve), állataik voltak, földjeik, nem nagyon tanultak talán 8 általános volt. Szüleim is "csak" melósok és mindig is azt akarták, hogy mi ennél többre vigyük. Az összes rokonom közül én vagyok az első diplomás. Nagyon büszkék voltak rám. Még testvérem se szerzett diplomát, neki szakmája van (arra is büszkék, még mielőtt nekem jönne vki), csak arra értem, hogy nálunk tényleg "nagy szám" volt, hogy valakinek sikerült. Szerintem családfüggő, ki mennyire támogatja a tanulást. Én is örülnék, ha a gyerekeim majd tanulnának, de ha őket valamiért mégis majd a földművelés fogja érdekelni, annak se állok az útjába. A lehetőséget megkapja mindkettőre.

Van.

Anyu első generációs, mindenki csodálta a családban, valósággal körbehordták a faluban diplomástul mikor megkapta. Én második generációs vagyok, nálunk már “természetes” volt, hogy az ember elmegy egyetemre ha komolyan akar valamit tanulni, nem elvárás volt de nem is ment csoda számba

Van. Az egyik ékezetesen ír magyar oldalon.

Ha a gyerek valami büfé-ruhatáros bölcsészképzésre vetemedik, biztos leülök vele beszélgetni.

Nyilván van különbség a nevelés között. Én és a tesóm vagyunk a 4. generációs diplomások a családban. Nálunk alap feltétel volt az, hogy gimnázium után legalább egy egyetemet el kell végeznünk és mellette legalább egy nyelvvizsga. Én személy szerint nem éreztem nyomásnak, hogy megfeleljek nekik. Szimplán úgy gondoltam, hogy ha nekik ment akkor sanszos, hogy nekem is fog és persze támogattak mindenben. Emiatt is azt gondolom, hogy más a neveltetés, mert arra neveltek, hogy tanuljak ameddig csak lehet. A másik fontos dolog az, hogy mindig azt mondták (amit nekik is mondtak a szüleik és így tovább), hogy ha nem is fogsz abban elhelyezkedni amit tanultál, akkor is lesz egy diplomád amivel vissza tudsz menni a szakmába. Ez egy fajta biztosítás a jövőre nézve. Remélem tudtam segíteni. 22/F