Borderlineként mit lehet tenni azzal a belső feszültséggel, amit a borzalmas, mentálisan beteg szülő okozott?

Kérdező, én teljesen más okok miatt, de nem ennyire véresen, haragudtam a szüleimre. Rinyáltam és "odaokádtam" a terapeutámnak 3-4 évig. Amit tenni érdemes:

1. Pszichoterápiára járni.

2. Ott nem elpazarolni éveket, ellentétben velem, a szüleink hibáin való rágódáson és fröcsögésen. Egy darabig érdemes is ezt csinálni, de nem soká.

3. A szüleid f@szsága miatti rossz emlékeket, következményeket el kell gyászolni.

4. A szüleidet nem okolni. Amíg okolod őket, addig haragot gerjesztesz magadban. Ez pedig energiát és időt von el a helyzeted saját magad általi javításától. Amíg okokra mutogatsz, addig nem tudsz minden tőled telhetőt megtenni, hogy olyasmit érj el, ami szeretnél lenni, és ami már hosszú ideje lehetnél, ha a szüleid nem cseszik el a dolgokat, amiket nemelcseszni lehetett volna. Tehát amíg haragszol lentebb tartod magad, azaz valóságosan magadat bünteted súlyosan, miközben a haragoddal őket nem bünteted igazán. De ha mégis, azzal te nem leszel előrébb.

A cuki, de őrült excsajom is borderline. Az elhízott, exszerencsejátékos, már nem ivó alkoholista apját istenítette. A családot a sz@rba xsúszni hagyni nem akaró - csak nem elég erős - anyját lenézte, kritizálta, miközben nem tett meg mindent, amit lehetett volna a saját fejlődéséért.

Te most még a nagyon haragvó fázisban vagy. Ez természetes, de ne hagyd, hogy sokáig ebben a langyos sz@rban maradj, mert megy az idő!

Keress terapeutát! Sok sikert! Sikerül, ha javulni akarsz, és nem haragudni.

Bárki lustaságból simán produkálhat olyan tüneteket, ami miatt borderline-os betegnek nyilváníttathatja magát.

Agyalás helyett dolgozz keményen a mindennapokban, szabadidődben meg aktívan kapcsolódj ki, keresd az élményeket.

Nem akarom elhinni, hogy milyen válaszokat adnak az emberek. Nagyon elszomorító, hogy csak mert valaki érzelmekből ír ki valamit már le kell cseszni érte. Vagy az ilyeneknek szúrja a szemét ez az egy kérdés a tízmillióból? Ha nem tudtok érdemlegeset hozzászólni, akkor ne is tegyétek.

A kérdezőnek pedig: nagyon sajnálom a helyzeted. Rossz, amikor az ember nem tud menekülni a saját élete elől, például a szülei miatt. A leírásodból feltételezem eszükben sincs bocsánatot kérni, mert nem is fogadják el, hogy kéne. Nagyon nehéz valószínüleg kitörni egy mérgező háttérből, de nem lehetetlen. A megoldás (szerintem!) a megbocsátás lenne. Ahhoz pedig idő és egy egészséges környezet kell. Illetve akkor a legnehezebb megbocsátani, ha az illető nem is kérte. El sem tudom képzelni, milyen fájdalmas lehet ha ennyire ignoráns családja van valakinek. Valószínüleg pár év mire képes leszel érzelmek nélkül visszagondolni a szüleid viselkedésére, de előbb utóbb menni fog.

Remélem tudtam segíteni és nagyon remélem hogy békére jutsz! :)

Nekem gyerekem borderes. Imádom, szeretem, de nagyon nehéz vele.

Dagonyázik a pesszimizmusban, az önsajnálatban.

Normális család vagyunk.

Soha nem bántottuk, kap szeretet, figyelmet, anyagiakat is lehetőségekhez képest.

Dührohamot kap ha szólok, hogy éjfél után hétközben feküdjön le, ha étellel kínálom mikor nem éhes... meg úgy mindentől.

Másoknak meséli hogy milyen rossz neki itthon, hogy miattunk ilyen... közben meg lessük minden kívánságát.

Kedves kérdező, kicsit próbáld meg kívülről nézni magad, a családod.