Vannak itt szülők, akiknek a gyerekük külföldi egyetemre ment? Hozzájuk lenne pár kérdésem.

Én a gyerek vagyok ebben az esetben.

Eleinte szüleim ötlete volt hogy jöjjek külföldre viszont később megtetszett az ötlet (és nem bánom azóta se 😊)

Szüleimnek nehezebb volt a leválás mint nekem de beleszokik az ember egy idő után.

Anyagilag meg támogattak az elején ahogy tudtak, de egy idő után kellett munkát találnom (nekem kb 4 hónapba telt).

Remélem segít a válaszom!

23L

Természetesen a gyerek döntése volt.

Hogy éltem meg? Szenvedtem miatta? Persze, hogy szenvedtem. A gyerek az egyik percben még itt volt, aztán jött egy értesítés, és a gyerek csomagolt. De igyekeztem nem mutatni.

Nem bántam meg. Jó döntés volt.

Támogattam a gyereket, ameddig elvégezte az egyetemet. Minden hónapban utaltunk egy összeget, abból kellett gazdálkodnia. Fix összeg volt, nem sok, de többre nem tellett. Kijött belőle, persze dolgozott is mellette.

szülő vagyok.

A lányom döntése volt - mindenben támogattuk. Anyagilag és egyebekben is.

Nagyon könnyű volt munkát találnia amit egyetem mellett tudott végezni - de az "apanázst" végig megkapta tőlünk a diplomaszerzésig.

Mi tudatosan készültünk a leválásra, így nem volt váratlan és fájdalmas. Ez a világ rendje. Pár év múlva mindenképpen levált volna....

Jó döntés volt.

Szülő vagyok.

A fiam ötlete volt a külföldi egyetem ( Anglia), hogy tudjunk neki segíteni, úgy döntöttünk, hogy mi is kimegyünk. Dolgozunk, így a fiamnak nem kellett dolgoznia egyetem mellett, mert mi boztosítjuk a szállást, kaját, minndent. Legnehezebb nekem az anyjának volt, mert én nehezen szakadtam el Magyarországról, jó munkahelyem volt, és sajnos az angol nyelv tanulása is nagy nehézséget okoz nekem. De megérte, mert azóta a fiam diplomás lett, és dolgozik. ÍGy lassan mi szülők hazamegyünk, most már megáll a lábán egyedül is.

#1 vagyok

Dánia