Miért nem engedik a szüleim hogy együtt aludjak a párommal?

"Miért nem engedik a szüleim hogy együtt aludjak a párommal?"

Mert csupán 16 éves vagy!

Szia ^^

Amikor ennyi idős voltam nekem sem engedték, csupán azért mert konzervatívak. Lassan 3 év alatt csak 2szer aludtam ott, azért is hónapokat kellett őket nyaggatni.

Itt tényleg nem arról van szó hogy egész éjjel sikítoztok szóval nem értem az itt irogató embereket. Szerintem teljesen normális hogy egy idő után a pároddal akarsz ALUDNI. Annyira túlmisztifikálják az emberek ezt a dolgot, várj még egy kicsit és puhítsd őket:). Addig a nappali átmenős szundizás segíthet, hidd el nem annyira extra dolog ez az ottalvás hogy miatta összevessz a szüleiddel.

Milyen elmebeteg gondolja úgy, hogy a gyereke a tulajdona??! Atya ég, a jó isten mentsen meg mindenkit az ilyen "szülőktől".

Bár látom némelyeknek a matek sem megy, a kérdező ugyanis nem 16, sokkal közelebb van a 17-hez, mint a 16-hoz. Már több, mint háromnegyed évvel elmúlt 16. Ha meg már úgyis szexelnek és aludtak is együtt, akkor semmi értelme tiltani, őszintén nem tudom ez mire jó. Próbáld anyudat megkérdezni, hogy miért nem akarja engedni, mi a gondja vele?

Fél, hogy komolyabbra fordul, fél, hogy a csávó "elveszi" tőle a "kislányát".

gondolkodtam hogy most a végét is idézőjelbe rakjam-e, de szerintem kell, kétszeresen is, mert már nem kicsi, hogy mindig pl ott kelljen legyen az anyukája, és fogni kelljen a kezét, hogy pl ne rohanjon át az úttesten;

Másik okból pedig emiatt a birtoklás miatt; hogy szóval tényleg nem helyes, hogyha mondjuk pl egy szülő birtokolni akarja a gyermekét, de bizonyos fokig érthető, hogyha féltés van benne, de , hogyha már ismeri a srácot; és tisztában van vele az anyuka, hogy rendszeresen szexuális életet élnek, akkor meg szal tehát ezt totál nem értem. Na jó, tehát visszavezethető arra valszeg; hogy tehát nem féltés, hanem hogy tényleg ebben ilyen birtoklási vágy nyilvánul meg, hogy ki akar sajátítani valahogy az anyukád.

Én anyukám is ilyen volt, a legkomolyabban vehető válasza arra hogy miért nem engedi az volt, hogy “milyen dolog már az”.. Pedig imádta a barátomat, strandra színházba mindenhova hívta, abszolút családtag volt - és mégse. Egyszer akartunk grillezni, mondta, szóljak Andrisnak, itt is alhat. Kérdeztem: együtt? Neeem, ő a vendégszobában ahol szokott. Volt ez érettségi utáni nyáron. Hát mondom akkor nem hívom, én nem égetem magam vele hogy elmúltam 18, másfél éve együtt vagyunk, nyilvánvalóan történtek már dolgok, és megyek szépen a plüssmacimmal aludni 11kor. Nevetett de aztán tényleg nem hívtam át a srácot, és nagyon meglepődött rajta. Pár nap múlva volt a szülinapja, bowling és vacsi volt tervben. Kérdezte szóltam-e Andrisnak. Mondtam hogy nem, mert már elmenne az utolsó busza mire végzünk én meg nem játszok ilyen dedós külön alvósat akkor inkább nap közben lerendezzük amit akarunk. Arra mondta hogy jó akkor mindegy hívjad alhattok együtt.

Nem tudom egyik napról a másikra mi változott meg benne de utána tényleg engedte. Ha ő nem volt otthon, nyilván együtt aludtunk, ha én náluk voltam, nyilván együtt aludtunk; nem fogok rájönni mi baja volt. Kb ez, hogy milyen dolog már ez. Rájött hogy igazából semmilyen és bumm varázslat nem is lett vele több gondja. Bele se merek gondolni ő mit kapott ennyi idősen hogy X évvel később ilyen berögzülései vannak