Amióta anyukám megismerkedett az élettársával, az életem romokban. Miért csinálja mégis minden családtag és mások is, mintha nem amiatt lenne?
15 éves koromig kitűnő tanuló voltam, de tényleg nagyon komolyan.
Amint megismerkedett anyám a barátjával és a lakásunka költöztette, egyből buktam, aztán mégegyszer és végül ki is rúgtak, mert én már az a generáció vagyok aki 16 éves koráig volt tanköteles...
Azért történt ez mert egy nárcisztikus energiavámpír az illető, aki folyton szekál, mindenbe beleszól és a konfliktus kerülés sem megoldás, mert Ő akkor sem hagyja abba.
Amint elköltöztem, le tudtam érettségizni estin, meg felvettek egyetemre...
Van kettő volt felesége a csávónak, illetve két vér szerinti gyereke is, de egyik sem hajlandó vele beszélni sem.
Nagyon messziről elkerülik, az egyik azért ment el az országból, mert nem érzi magát jól egy országban az apjával, a saját bevallása szerint.
Anyukám agya pedig teljesen át van mosva... A csávó szóban folyamatosan ledominálja és bármit eltűr neki. Viszont másokat meg amióta ez tart, anyukám is próbál hasonló módon elnyomni és piszkálni, ahogy ez az ember mindenkivel, vagy legalábbis a legtöbbekkel teszi.
De családi összejöveteleken teljesen más arcát mutatja.
Sajnos a nagyszüleim is, illetve a tágabb család, akik sosem töltöttek el vele egy egész napot, eléggé rajonganak érte.
Engem meg lenéznek a 15-18 éves kori iskolai teljesítményem miatt, még a mai napig felhánytorgatják.
És úgy tesznek mintha a fentebb leírtak fényében nem lenne teljesen egyértelmű, hogy az egésznek az az oka, hogy egy ilyen emberrel voltam minden nap összezárva.
Mivel akkoriban amúgy eléggé depressziós voltam, hiszen otthon úgy bullyingoltak mint azt iskolában szokás, nem tudtam szociális fronton sem jól tejesíteni az iskolában, ezért ott is el kezdtek szekálni, ami miatt öngyilkossági kísérletem is volt és ezt a mai napig nem tudja senki, a családomból.
Egyszerűen történhetett volna az orruk előtt is, talán akkor sem veszik észre, mert minimálisan sem érdeklődtek soha a lelkiállapotom felől.
Hogyan tudnám ezen túl tenni magam?
Az a baj, hogy a családommal nem tudom megszakítani a kapcsolatot, mert szeretem Őket.
Egyszerűen a kiskori emlékeim miatt, annyira kötődöm anyukámhoz, hogy még ma is megtennék érte szinte bármit.
Csak az a baj, hogy az a személy már nem létezik, annyiszor szembe köpte már az egykori énjét.
Pszichológusnál és csoportterápiáján is voltam már a problémáimmal.
Az a “baj”, hogy túl normálisnak találnak, meg például csoportterápián a többiek sokkal súlyosabb gondokkal küzdöttek tényleg.
Meg az nem sok mindenre jó, ha egyoldalúan szidok egy olyan személyt akit a pszichológus nem is ismer, nem tud róla semmit, meg nagyon komolytalannak is érezném, így nem tudok ezekről annyira beszélni.
Amúgy valamennyire segítettek a terápiák, de az a baj, hogy random előjönnek emlékek, amik nagyon rosszul érintenek. És ezek mindenféle szituációban jönnek és pár másodpercig vagyok “rosszul” tőlük, de olyankor amikor van sokkal hosszabbnak tűnik, szinte végtelennek.
válasza:
válasza:A leírásod alapján tipikus nárcisztikus személyiségzavarban szenved az új apuka. Illetve, dehogy szenved, hiszen nekik nincs betegségtudatuk, ők a megtestesült tökéletesség. Emiatt terápiára sem fog elmenni (meg ha elmenne is csak kioktatná a terapeutát, hogy rosszul végzi a dolgát), így egyet tehetsz: nagy ívben elkerülöd.
Nagyon jellemző rájuk a megnyerő, lehengerlő stílus, így nem csoda, hogy anyukád és a rokonaid is rajonganak érte. De ez csak a mézes-mázas felszín, így keres áldozatot, akit aztán ki tud majd használni, és akit folyamatosan függésben tart és magához láncol.
Anyukádnak lehet, hogy egyszer felnyílik majd a szeme, de az is lehet, hogy sosem fog. Ebbe te nem tudsz beleszólni, mert abból csak konfliktus lesz.
Sajnos nem tudsz mást tenni, mint minimalizálod velük a kapcsolatot, és ismét pszichológushoz fordulsz, mert különben nem fogsz tudni normális életet élni. Ez a te életed: vagy hagyod, hogy ők tönkretegyék, vagy leteszed a múltat és továbblépsz.
válasza:Kedves Kérdező!
Te fiú vagy?
Hosszú időt éltél egyedül anyukáddal? Váratlanul ért a kapcsolata? Nem számítottál erre?
Ha ezekre igen a válasz akkor teljesen érthető, hogy úgy érzed, hogy teljesen felborult az életed. Haragudhatsz, dühíthet ez a helyzet, de egyik sem fog segíteni. Valóban, ahogyan mondod, a családtagok nem tudják mi történik pontosan, mert nem élnek veletek. A korod miatt gondolhatják, hogy ez a serdülői korod sajátossága.
Te tudod az igazságot, amit talán most nem tudsz pont az anyukáddal megbeszélni, aki azelőtt csak érted élt.
Ez tényleg rossz érzés lehet.
Nos az én tapasztalatom az, hogy csak az szabadíthat fel ebböl a rossz érzésből, ha nagyvonalú leszel és megbocsájtasz. Elsősorban anyukádnak. Valószínűleg nem azért akart társat, hogy Neked rossz legyen, csak a növekedésed, felvethette számára, hogyan lesz akkor, ha Te már saját családot akarsz?
Ha szereted a családtagokat, akkor jó ha neki is megbocsájtasz, mert valószínűleg szeretnék anyukádat boldognak tudni, ezért más szemszögből nézik a helyzetet, mint Te.
Nos a legnehezebb annak megbocsájtani aki a változást hozta, tehát a nevelőapádnak. Mégis, azt mondom, hogy neki is bocsájts meg, mert neki erre a megbocsájtásra valószínűleg nincs szüksége, viszont a rossz érzéseid iránta téged gúzsba kötnek, és megnehezíti az életedet. Ha viszont megbocsájtasz neki, és kiváncsian várod, hogy milyen "hasznot" milyen jó fordulatot hoz az életedbe a megbocsájtás, akkor garantálom, kincsre lelsz. A megbocsájtás szabaddá tesz Téged. Akkor már nem részese leszel a fájdalomnak, hanem kívülről tudod szemlélni az eseményeket.
Ahogyan Te képes vagy több embert szeretni, elfogadni, olxkor a hibáikkal együtt is, nos erre az anyukád is képes. Nem szeret kevésbé, csak ahogy felnőtt lettél már másképpen szeret. És igen a figyelme, az megoszlik. A kapcsolat hatást gyakorol rá, megváltozik. Ez néha jó, néha nem.
Nem az a fontos, hogy a családtagok mit gondolnak Rólad, hanem az, hogy Te mit gondolsz magadról.
Értékes vagy. Egyedi. Megismételhetetlen. Szerethető. Szeretetre képes.
Felálltál, levizsgáztál. Életképes vagy.🙂😊
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!