Van olyan családtagod, akivel még karácsonykor sem beszélsz?

Egyre több.

Attól, hogy rokon valaki, még nem kell beszélni vele.

Kihasználva éreztem magam + ment a sz*rkavarás. Nekem ez nem hiányzik.

A rokonokat barátokkal "pótolom".

Öcsémmel nem nagyon. Önző, számító, pénzéhes, ő egy petákot sem költene még a szüleinkre sem, de elvárásai vannak, ajándékot elvárja, ő nem vesz senkinek. Ő a kiskirályfi, neki semmi kötelezettsége nincsen, egy tányért nem mos el maga után. Voltak durvább dolgai is, anyánkat teljesen kicsinálta, és soha nem kér semmi gazsága után bocsánatot. Rengeteg szenvedést okozott nekem, anyának, apának, de még mindig őt kell sajnálni, mert szegényke nem akar dolgozni.

Egyszerűen nem bírom elviselni még látványát sem.

Van. Férjem felnőtt gyerekei. Kamaszok voltak, amikor összejöttünk, és következetesen minden karácsonyunkat pokollá tették. Én türelmes voltam, mert ugye kamaszkor. Aztán jött a fiatal-felnőtt kor, de ugyanolyan hülyék voltak, megspékelve azzal, hogy mivel már dolgoztak, kb. igyekeztek az ajándékkal is "kifejezni" magukat. Mi a férjemmel együtt vettünk nekik ajándékot (drágát, szépet, jót), ők pedig apjuknak több tízezer forintosat, nekem meg párszáz forintos kacatot. (NEM én romboltam szét a szüleik házasságát, apjuk özvegy volt már 5 éve).

Mióta kiröppentek, én nem keresem a társaságukat. Közös karácsonyi vacsorákat nem tartok velük. (Férjem mehet hozzájuk, nem befolyásolom.)

A keresztapámmal.

Mikor 11 éves voltam, molesztált. Annyira le akartam magamról vakarni, hogy az egész családjával megszakítottam a kapcsolatot, nehogy véletlenül találkozzak vele.