Nem igazan jovok ki a nevelt fiammal. Min kellene valtoztatni?

Én is olyan utat látok, mint amit előzőek írtak, tevékenységekbe bevonni, érdeklődni: mit csinál a gépen.

Ha te próbálod nevelni (rászólással, erőszakkal) annak a párkapcsolat fogja kárát látni.

Először is lerí rólad, hogy rühelled a gyereket. Másrészt hozzátenném, hogy nem feltétlenül ok nélkül.

VISZONT!

Én is ilyen "életképtelen" vagyok. Enyhe autizmus spektrumzavarral élek (ez családi vonás). Sosem volt barátnőm (pedig három évvel idősebb vagyok, mint a nevelt fiad), a szociális életem sosem volt kifejezetten jó, csak mostanában kezdett el valamelyest javulni, mert utóbb elkezdtem pszichológushoz járni, hogy feldolgozzam a gyerekkorban kapott sebeket. Egyébként minket is elhagyott az "apa".

A házimunkában sajnos én sem vagyok egy nagy ász, bár nyilván a legtöbb dologhoz csak szorgalom kell, a főzéshez sügér vagyok. Egyszerűen anyám megmondta, hogy hülyének tart az egészhez, illetve anyám védelmében elmondom, hogy nagyon rossz a sütőnk. (Gázsütő)

Szóval biztos nagyon gáz, de nagyanyámtól tanulok ilyeneket, ha így van. Pl a fejsze helyes használatát is ő mutatta meg, amikor szétvertünk egy rossz széket tűzifának/nekem kellett egy darabja.

A legózásban nem tudom, mi rossz van. Nyilván ne csak abból álljon az élete, de ha őt is hasonlóan kiközösítették, megverték, mint pl engem (ezt nem tudhatjuk), akkor nem lehet hibáztatni. Én nagyon szerettem legózni, később évekig Minecraftoztam, s bár sokáig az volt az egyik legnépszerűbb játék, barátra ott sem leltem.

Szóval a rövid leírásod alapján szinte csak a tanulmányi eredményeimben különbözöm a sráctól. Nekem többnyire mindig jók voltak a tanulmányi eredményeim, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy anyámék (főleg a mamám), ha kértem, mindig segítettek a tanulásban. És igen, egyetemen is. Nagyanyámmal pl Newton-Leibniz tételt gyakoroltam (alapból is matektanár), anyám meg közgazdász lévén segített kidolgozni a közgazdaságtan tételeimet, amikor még azon kívül öt másik tárgyra kellett készülnöm (műszaki karra járok).

No mindegy, a kérdés szempontjából nem feltétlenül hasznos a válaszom, sietve is írom, csak érintve érzem magam, mert úgy igazán én sem voltam tagja semmilyen közösségnek. Ja! Annyi még, hogy én sokáig dolgozni is jártam esténként. Tehát a nevelt fiadéhoz hasonló életmódot főleg a karantén alatt éltem.

Üdv

20F

8-as válaszoló vagyok.

Legyen tehát IT szakember a Kis Emberpalántából! (Keressek olyan távmunka ajánlatokat, amely FELTÉTELEZHETŐEN FIZET IS?!)

Pl. chat operátorokat keresnek - elméletileg jó pénzt fizetnek. DE TELJESÍTMÉNYBÉREZÉS VAN - ha megérné nektek, keresd fel ezt az oldalt.

Erősen úgy tűnik, hogy mostanában nekem is csak a távmunkalehetőség maradt - koronavírus helyzet miatt is NAGY DIVAT LETT IDÉN A HOME OFFICE - szinte majdnem minden felnőttkorú munkavállaló körében.

Középkorú Hölgytársként segítek online (egyesek által "kiöregedett"-nek tartott munkavállaló. 13,5 évig ápoltam haldokló Édesanyámat 0-24 - EZT EGYES "sóhivatalnokok" nem tekintik munkaviszonynak..)

Ui: ezen felül idős nagymamám iránt is felelősséggel tartozom (legszívesebben itthon ÉN KÖTNÉM LÉLEGEZTETŐGÉPRE, HOGY BIZTOSAN ÉLETBEN MARADJON MÉG SOKÁIG - a továbbra bizonytalan kilátású magyar egészségügyi ellátások miatt...)

Szerintem mások is ajánlhatnak INTERNETES ÉS VISZONYLAG JÓL FIZETŐ távmunkát helyettem. (Főleg a fiatalabb, tizen- huszonéves korosztály.)

De nem zárom ki, hogy immár akár harmincasok vagy negyvenesek is tudnak rajtam kívül segíteni.

Ui: már hosszú évekkel ezelőtt is oktattak pl. a nyugdíjas korosztálynak számítástechnikai ismereteket. (akár 50-esek is elmehetnek korkedvezménnyel nyugdíjba, vagy beszéljünk a 60-as, 70-es SZELLEMILEG FIATALOS korosztályról...)

Szerintem a legózás, és gépezés nem ciki.

Az hogy igénytelen és nem tanul, nem segít otthon igen.

De ebben már nem nagyon fog változni, főleg nem miattad.

Ha nem tetszik lépj le.

Felesleges harc lesz ha belekezdesz "megnevelni", és biztos vagyok benne az anyuka is a fia mellé állna.

Sajnos nem tudsz mit csinálni

Itt amivel komoly baj van, az a tanulmányi eredménye, és hiába változik 2x évesen, ezen utólag se fog tudni változtatni.

De az a helyzet, hogy ezen 17 évesen is késő változtatni, ha az anyja most is bevédi.

Első körben a pároddal ülj ke beszélgetni. Finoman, óvatosan, kérdezgetve vezesd rá, hogy te jót akarsz, mert aggódsz a fiú jövőjéért. Szerinte mennyire jó a fiának hosszú távon, ha nincs végzettsége? Hogy képzeli a fia jövőjét? Milyen munkát, milyen sorsot szán neki? Miért nem fogadja el a segítséged?

Te a fiúval maximum annyit tehetsz, hogy jó példát mutatsz. Látja, hogy mire vitted, lát téged főzni, takarítani, látja, hogy élvezed a munkád, jól érzik magukat nálatok a barátaitok, mikor vendégségbe mennek, stb.