Miért nem megy részemről sem az alkalmazkodás?

Mindez azért van, mert a gyerek örökké a férfi gyereke marad. Te viszont ahogy hisztisedsz, úgy válsz egyre könnyebben lecserélhetővé. Egy olyan nőre, akin fejlettebb szoftver fut, és megértőbb.

Eleve egy okos nő sosem akar versengeni a társa gyerekeivel, hogy ki a fontosabb. Tudjál róla, hogy ha választásra kényszerítenéd, te leszel elzavarva, nem a gyerek.

És ez így van rendben.

Na, csak kibújt a szög a zsákból: "más nő gyereke"

Ne irigykedj az exre, nem véletlenül ex, már veled van, nem vele, ne a közös gyerekeiken verd el a port azért amiért ők egyszer szerették egymást, hanem nőlj fel és viselkedj intelligens felnőtt ember módjára! Vagy ha nem tudsz, keress olyat akinek nincsenek gyerekei.

Azért az tény, hogy itt nem óvodás korú kisgyerekekről van szó, akik mindig minden esetben elsőbbséget élveznek. Az is lehet, hogy már nagyok voltak, mikor az apjuknak új párja lett.

De amit én csinálnék a kérdező helyében:

A következő szülinapomat a párom nélkül tervezném a barátnőimmel. Meg a kirándulást is, meg mindent is. Aztán ha esetleg pont ráérne akkor a párom, szépen mosolyogva közölném, hogy "azt hittem most is, mint minden eddigi alkalommal, te úgyis a gyerekeiddel leszel". Szóval megejtenék pár ilyen helyzetet, ahol tudatosítanám benne, hogy nélküle is jól tudom magam érezni. 90%,hogy fusztrálná ez a helyzet, és legközelebb elgondolkodna egy nemen a gyerekei felé.

De Mégegyszer írom, kisgyerekek mellett ezt nem tenném meg, de azért a felnőtt gyerekeknek már lehetne annyi eszük, hogy az apjuk is szeretne néha kettesben lenni a párjával. Vagy van is annyi eszük, és direkt csinálják.