Ha sokat ölelgetem, és szeretgetem a lányom, abból lehetnek később gondok? Mi a jó a gyereknek?

12 éves a lányom, nagyon sokat olelgetem, pustlzilgatom, mai napig is. Szerencsére bújós, nem húzódik el. Mégsem lett egy anyja szoknyája mögé bújós valaki, elég vagány, de a szíve és esze nagyon a helyén van.

Én úgy gondolom, nagyon sokat számít, ha a gyerek tudja, hogy szeretik, és biztonságban érzi magát a családban. Mellesleg nekem is csodás érzés.

Ha nem erőszakosan csinálod,nem akar kibújni,akkor nincs semmi baj vele.

Hány éves egyébként?

Szerintem is azon van a hangsúly, hogy ő is élvezze. Ha már unja, vagy nem szereti, akkor kár erőltetni. Előbb-utóbb amúgy is ki fogja nőni, és az ölelés-puszilkodás megmarad ott, hogyha találkoztok több idő elteltével.

Én sokat voltam így szeretgetve otthon, de szerencsére amikor már cikinek éreztem (pl. mások előtt) akkor a szüleim felhagytak ezzel. Teljesen önálló lettem, elég hamar, nem lett belőle problémám. Bár tény, a párkapcsolatomba elég bújós vagyok, lehet az érintés, mint szeretetnyelv ennyire hatással volt rám.

31 éves vagyok, a mai napig Anyám sokszor átlépi a határomat. Pl. Ha együtt megyünk valahova, fogná a kezem az utcán, ha az úton kelünk át, akkor pláne, mintha 5 éves lennék. Folyton ölelgetne, de nekem ez már kb 12-14 éves korom óta nem tetszik. Mivel erőltette mégis, szerintem emiatt még inkább írtózóm tőle. (Nem Anyámtól, hanem a túlzott majomszeretettől).

Mai napig mindig meg van sértve, ha kihúzom a kezemet a kezéből, azt hiszi, mert nem szeretem. Nem

érti, hogy a gyereknevelés része elfogadni, hogy felnő a gyerek, és saját gondolatai, akaratai vannak.

Ezt megfogadtam, hogy a gyerekemnek teret fogok engedni, hogy kinyíljon, az legyen, aki.

21 vagyok, engem tizenéves korom óta nem igazán öleltek, gondolom úgy voltak vele, hogy már húzódnék el. Egyszer szülinapomkor anyum megölelt, ami nagyon furcsa érzés volt (talán mert melegséget éreztem, de mégis rossz volt az érintés?).

Szerintem ha az ember nem akarja túlzásba vinni (nyílt téren is állandóan ölelgetni) akkor a későbbiekben sem lesz ebből hátrány, de gyermekkorban is ügyelni kell arra, hogy ne essünk át a ló túloldalára.

Szerintem jelezni fogja, ha zavarja.

Én kiskorában ölelgettem sokat (szintén azért, mert engem az érzelmi nulla anyám soha nem ölelgetett). Lányom szerette, bujizós volt:)

Aztán valahogy 12 éves korában elkezdte zavarni. De olyan szinten, hogy pl. egy külföldi városnézésnél a városnéző buszon átfogtam a vállát, hogy "ugye, milyen jó, hogy itt vagyunk?", de már erre is elhúzódott. Ez a szokása megmaradt olyan 19 éves koráig, utána lett újra bújós, utána lehetett újra átölelni, és ő is átölelt már utána megint, és azóta is, most 26 éves.

11

Azt máshogy nem is lehet fogni, egy falat kenyér...áááhhhh, itt mindenki korosabb gyerekre gondolt szerintem:DDDDDDDDDDDDDD