Ilyenkor mindig pánikrohamom van?

Kiskorom óta otthon csak a veszekedés megy. Mindig azt hallgattam ahogy apám ordítozott anyámmal,egy olyan dolgon ami neki nem tetszett.

A mai napig idegbeteg.

Ma az történt hogy nem volt elmosva néhány edény,mert senki sem volt itthon, anyám sem.Elkezdett drámázni és csúnyán beszélt velünk.

Persze nem mosogattam el mert fáradt voltam diákmeló után és gondoltam majd este elmosogatok, de ő tovább ordibált,majd nekilátott.

Már ott tartok hogy ha elkezd kiabálni valamin olyan pánikszerű érzés fog el,és el akarok onnan menekülni, sírhatnékom van.

Nem tudom mit tegyek, mert vele normálisan nem lehet beszélni,de még együtt élni sem, mert szinte mindenen felidegesiti magát.

Mit tudtok tanácsolni? Hogy viseljem el könnyebben?