Hogy szereljem le a szüleim állandó játszmázását?

Arról van szó, hogy a szüleim folyton hívatlanul akarnak odaállítani hozzánk. Több éve külön élek a férjemmel, saját lakásunk van, anyagilag függetlenek vagyunk. Kb 1 órányira lakunk, tudják nagyon jól előre, ha felénk járnak, mégsem szólnak sosem. Én sem szoktam bejelentés nélkül hazamenni, sőt senkihez. Gyakran csak annyival állítanak oda, hogy "itt vagyunk a kaputokban".

A konfliktus azonban csak itt kezdődik. Már többször nem engedtem be őket, mert elegem van már, hogy ezerszer kértem őket szépen vagy csúnyán, hogy szóljanak előre, ha jönnek, mégsem tesznek ennek eleget. Egy évben kb 5-10-szer jönnek, abból talán 2 alkalommal szólnak előre, a többinél nem.

És ők ezt sérelmezik. Azt gondolják, szabad bejárásuk lehet hozzánk (míg épült a lakásunk és nem volt bezárva, addig is bemászkáltak, sőt a másik telkünkön is a kérdezésünk nélkül intézkednek). Sok korombelinek a szülők fizették a lakását, ott más, ott persze, hogy bejár a szülő (talán ezért is vannak elkapatva az enyémek, azt hiszik, amit más szülő megtehet az általa fizetett lakásban, azt ők is megtehetik a miénkben), de mi mindent önerőből értünk el. És ennek ellenére nem tartják tiszteletben a kéréseinket.

Most is megsértődött anyám, mert szó nélkül beállítottak volna a családdal hozzánk péntek reggel, én meg megmondtam nekik, hogy ne jöjjenek. 4 hete költöztünk, még a lakás sincs kész, hatalmas a kupi. A férjem itthonról dolgozik, ráadásul rengeteg a munkája, nem értünk rá nekik 20 perc alatt rendbe tenni a félig kész lakást meg hogy órákig itt üljenek, míg a páromnak dolgoznia kellene. Pedig ha nincs 100%-os rend és tisztaság, akkor meg ugye az a baj. Volt, hogy így szó nélkül beállított anyám, beengedtem, majd míg kimentem wc-re, elkezdett söpörni a nappalinkban, hogy "nálunk kosz van". Aztán gondolom ez megy majd tovább pletykában, hogy nálunk rendetlenség meg kosz van.

A lényeg, hogy ez egy játék, és anyámék akarják szabni a játékszabályokat. A játék az, hogy ők bármelyik pillanatban felhívhatnak, hogy jöttek hozzánk, a kapunkban állnak, a játékszabály meg az, hogy ha én nem várom őket itthon 0-24-ben puccba vágott lakással, áradó vendégszeretettel, akkor hálátlan és szemét kölyök vagyok, aki a Taigetoszra való. Még bőgni is képes a jelenetért. És természetesen a család ismerőseinek is engem feketítenek, hogy micsoda mocsok ember vagyok, aki nem engedi be a saját anyját. Mások meg ugye nekik adnak igazat, mert sok huszon-/harmincéves lakásában a szülők úgy jönnek-mennek, mintha otthon lennének. Én viszont nem így szeretném.

Hogy léphetnék ki ebből a játszmából úgy, hogy én ne járjak rosszul?