Miért kivételeznek vele?
16/L vagyok, van egy húgom (14/L). Mindketten jól tanulunk, vannak barátaink, segítünk otthon. Vele mégis kivételeznek.
Ha el is engednek valahová, hatra otthon kell lennem, a húgom simán kimaradhat nyolcig-kilencig, le se szidják.
Bármit kitalál, azt megveszik neki. Három hónap után megunta a telefonját, vettek neki egy még drágábbat, én majdnem három éve ugyanazt használom, már nem is működik rendesen. Egyébként én az első telefonom 11 évesen kaptam, ő 9 évesen.
Ha anyukánk elvisz minket vásárolni, ő mindent megkap, én vegyem meg a saját pénzemből (13 éves korom óta ez van).
A nyolcadikos ballagásomra én egy olcsó nyakláncot és egy 2000 Ft-os vásárlási utalványt kaptam, ő arany ékszereket és 10000-es utalványt.
Mondogatják neki, hogy majd fizetik az egyetemét meg vesznek neki lakást és autót. Nekem annyit mondanak “majd felveszel diákhitelt, ha kocsit akarsz, azt majd megveszed magadnak”.
Kiskorom óta akarok lovagolni, a húgomnak három éve megengedték (előtte nem is érdekelte), azóta is szokott menni, engem 3-4-szer kivittek. Neki már a saját lovat tervezik, meg fizetik a versenyeit.
Édestestvérek vagyunk, nem tudom, miért szeretik jobban, de emellett már nem tudok elmenni. Próbáltam velük beszélni, de azt mondták, “neked is megvan mindened”. Amikor a lovaglással jöttem, azt mondták, hogy engem nem is érdekelt soha, pedig de. Szerintetek?
#1 Köszönöm! Budapesten lakunk, néhány kilométerre az iskolától, így elvileg nem mehetek koliba, máshova meg nem engednének el.
Egyáltalán nem az van, hogy sokkal idősebb lennék, esetleg csak féltestvérek lennénk, ezért nem tudnának annyit költeni rám. Nem is értem. Jobban élünk, mint az átlag. És ha ő megkap mindent, én miért nem? Tényleg nem vagyunk szegények. És rossz érzés azt nézni, hogy a lovaglásban a húgom éri el azokat az eredményeket, amiket én akartam. Én évekig könyörögtem érte, mindent megtettem, de nem, ő egyszer kérte, másnap vitték is.
Tudom, önsajnáltatásnak tűnik, de már ki kellett írnom magamból.
Fú, ez még látványosabb nálatok, mint nálunk volt. Nálunk is a második volt a kedvenc, neki bármit lehetett. Nálunk anyukám a "főnök", náluk annó fordított volt a helyzet, az első gyerek volt a kedvenc, elég látványosan. Látom hogy igyekszik nem kivételezni (mármint felnőtt fejjel látom, akkor amikor elszenvedtem ezeket akkor nem láttam), de valahogy nem sikerült neki, kicsit túlkompenzálta a dolgot.
Én próbáltam ezeket többször is megbeszélni, konkrét példákkal, durva különbségekkel szemléltetni, de csak azt kaptam meg, hogy önző vagyok.
A lovaglás miatt különösen sajnállak, nem is feltétlen a versenyzés miatt, hanem egyébként is egy nagyon szép hobbi, életforma.
Amikor mennek ki a lovardába, nem tudsz velük menni? Ha ott vagy, hátha könnyebben engedik a dolgot. (tudom, be kell jelentkezni előre, de ha párszor csak kimész, akkor utána esetleg hátha végre észreveszik mit akarsz?)
Vagy tesóddal nem tudsz beszélni, hogy beszéljen velük? Vagy ő csak élvezi a kivételezettek életét? (Nálunk volt hogy húgom szólt szüleimnek, hogy na, ez már durva kivételezés)
Nagyon sajnálom a helyzeted :(
Tudod ezzel nem mondok újat,de a szülőknek mindig van kedvenc gyereke,nincs kivétel,mindegyiket ugyan úgy szereti,de attól még van kedvenc akivel engedékenyebbek
Anyám azt mondta nekem egyszer,hogy a húgom azért az ő kedvence mert magát látja benne.
7 vagyok még folytatnám csak véletlenül elküldte
És én azért nem vagyok az ő kiskedvenve mert inkább apámra hasonlítok és anyámnak jobban dominál az,hogy a húgom olyan mint ő
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!