Vajon érdemes még küzdenem, mint apa?

Ne eroltesd. Ha ugy erzed faj akkor ird ki magadbol ird le nekik hogy te most ennyi evvel kesobb igy es igy latod a valast elotte az anyjukkal az eletetek es saj alod es blabla de neked mas az elkepzelesed a felnott gyerekeiddel a viszonyrol. Es kerdezd meg toluk, hogy nekik megterhelo lenne e es miert ha mondjuk nem csak minden masnap husvet e skaracsony masnapjan lathatnatok egymast hanem azert 2-3 havonta eljonnenek egy vacsorara vagy ebedre h3tvegen?

I4hatsz az erzeseidrol. Lehet a fejedhez gagnak nehany eolgot d3 akkor legalabb tudod szerintuk mit n3m csinaltal jol. Aztan azon tul is lehet lepni.

Ha meg ez nem hasznal en nem eroltetnem. Szanalmas amikor egy apuka kepeszt a gyerekei szeretet utan azok meg csak akkor jonnek vagy keresik ha megiscsak nagy kegyesen elfogadjak tole a penzt. Nakunk is ez van tudom mirol beszelek.

Annyi idős vagyok, mint a gyerekeid. 8-14 éves koromig apám kamionozott, nem sokat láttam belőle, ha itthon volt, csak aludt, evett meg vergődött. Az előtte való èvekből meg nem sokra emlékeszem, szerencsére pedig velünk élt (és él is a mai napig).

Aztán 5 évet itthon fetrengett, nem volt hajlandó dolgozni. Most pedig 6 éve ismét kamionozik, külföldön, van, hogy 3-4 hónapig nem látom (szerencsére). De olyankor, mikor haza jön sem csinál semmit és csak a feszültséget generálja. Hiába nem iszik, és “pénzt ad haza”

Szóval megértem a gyerekeidet. Ha eddig nem sikerült normális kapcsolatot kialakítani velük, ezután már nem sok remény van...