Mit tegyek evvel a helyzettel?

Őszintén nemtudom hol kezdjem. Sokszor azt éreztem hogy anyukám jobban szereti a testvéreimet. Hiába próbáltam nyugtatni magam hogy őket ritkábban látja meg stb. de sajnos nem igazán működött, inkább csak kihevertem. Nagyon vártam a nyarat hogy együtt lehessünk meg stb. ennek ellenére csak kb. 2 hétig tudtam úgy igazán velük lenni, különben dolgoztak. Nyilván probáltak beszélni hogy elhiszik hogy rossz de szerintem közel nem értik milyen érzés volt ez nekem. Most apukámnak a leállása volt és anya is itthon volt, erre apukám végig dolgozta a szomszédnál a leállását. egyetlen egy közös programunk volt, de nem voltunk úgy hármasba mióta nyaralni voltunk. Az anyukám állandóan avval jön hogy ő nembízik bennem, de ő elvárja hogy ha bármi bajom van beszéljek vele. Mindig azt hajtogatja hogy lépjünk túl a múlton közben ő az egyetlen aki nemtud. Sajnos párszor hallottam már olyat tőle, hogy a legegyszerűbb dolgokra sem vagyok képes, milyen vastag a combom, hú hát fogyhatnék (ezek miatt mostanában nem eszek olyan sokat). Néha full hülyeségek miatt csesz le. Nem érzem azt hogy igazán érdekelné az érzelmeim. PL. múltkor megbántott kérdezte mi a bajom mondom semmi, csak rosszul esett annyit válaszolt hogy tudomásul vettem. Aztán később mikor beszéltünk róla, akkor meg próbálta rám hárítani. Mielőtt bárki félre értené, alapjáraton jó anya,de vannak ilyen dolga. Sajnos volt egy korszakom amikor vagdostam magam, belátom nem volt jó dolog. Egyszer véletlen meglátta igazábol nemlehetett félre érteni. Nem beszélt velem csak egy vitánál a fejemhez vágta. Egy elkeseredett 16 éves lány

(Először is bocsi a helyesírási hibákért,csak szimplán idióta vagyok, kérlek ne szidj le ha valamiben nem értesz velem egyet, nemtudom másoknak milyen az anyukájuk vagy éppen pont ilyen.)