Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Sok szülő miért nem akarja...

Sok szülő miért nem akarja elengedni gyermekét?

Figyelt kérdés

Az elköltözésre gondolok: „Neked építettük az emeletet! Ott olyan jól elférsz majd a pároddal! Miért költöznétek bérleménybe?” stb. mindenféle változtatásokkal (üresen áll a két szoba, elfér még egy ház a telken, a szomszédba költözz, és így tovább).


Mire jó ez? Mert én még olyan kapcsolatot nem láttam, amelyik ne ment volna tönkre a nagy együttélésben (biztosan vannak kivételek is).

Az érzelmi zsarolásról nem is beszélve: rajtad kívül nem maradt senkink, mi lesz velünk egyedül, ki segít ebben-abban stb.


Vagy ha „el is engedi” (tudom, ha igazi felnőttekről beszélnénk, akkor önállóan döntenének), akkor is a közelében éljen, hogy hetente 4-5 alkalommal tudjanak találkozni, hiszen annyi minden történik, amit meg kell beszélni...



2020. aug. 21. 11:32
 1/8 anonim válasza:
78%
Mert a legtöbb szülő azt hiszi, hogy a gyereke még kisgyerek, ezért féltik bárhova is el engedni.
2020. aug. 21. 11:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/8 anonim válasza:
88%
Igaza van az előttem szólóknak. A világunk felépítése megváltozott. A fiatalok korán kirepülnek a fészekből, míg régen az idősebb generáció együtt élt a fiatalabb generációval. De ez már nem fog változni.
2020. aug. 21. 11:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/8 anonim ***** válasza:
88%

Fogalmam sincs. Szerintem az ilyen szülők emberileg is xarok. Tehát ha pl az én egyik barátnőm így kezelné a gyerekét, nem igen lennék vele jóban a továbbiakban. Normális emberek tudják hol a határ, tudják mikor kell elengedni. És szerintem ez nem a szülőséggel változik meg, ezek az emberek előtte is ilyenek voltak. Úgy gondolják, hogy a gyerek TULAJDON, AZ ÖVÉK, ŐK NEVELTÉK és hogy ők, mint szülők, a VILÁG LEGJOBB emberei, miért is akarna bárki szabad életet tőlük távolabb. Meg hát, ki lesz aki gondoskodik róluk? Itt sokszor feltűnik az a mellékprobléma, hogy amúgy a szülőknek (mondjuk anyucinak), nincs egy normális emberi baráti kapcsolata, hobbija, mert 20 éven keresztül csak A gyerek volt a mindenük, az meg most elmegy tőlük. Sokan a magánytól félnek.

Én sajnos beleestem, anyám, és ő részéről nagyanyám teljességgel azt hiszik, hogy egy idióta kisgyerek vagyok, akit még pelenkázni kell és akinek nem fog össze jönni semmi. Jövőhéten költözök ugyanis (hálistennek, sok volt már ez), de még mindig nyomják a lelkiterrort, hogy "DE BIZTOOOS??? NEM MARADSZ MÉG NÉHÁNY HÓNAPOT??? BIZTOS NEM MÉSZ MESTERKÉPZÉSRE???" Ezerszer elmondtam, hogy igen, 100% biztos, hogy 25 évesen már elakarom kezdeni az életem. De ők ezt sose fogják belátni. Amint becsúszik egy kis hiba, kérnék egy szívességet, egyből támadni fognak. Hogy "Na mi van? Mégsem olyan egyszerű az élet?".

Szörnyű szülők. :(

2020. aug. 21. 11:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/8 anonim ***** válasza:
82%
Nem tudom, de a férjem családja is ilyen. Budapesten laknak, én vidéki vagyok, és szerencsére a férjem költözött ide, nem nekem kellett felmennem, mert tuti h sülve-főve velük kéne lennünk. Van a férjemnek két húga, mindkettő férjnél van, az egyik ott lakik a férjével anyósoméknál, egy emeleten, a szomszéd szobában. Meg is őrülnék. A másik huga is csak 2 utcával arrébb tudott menni a férjével, minden egyes nap anyósoméknál van a sógornőm a kisfiával, amíg a férje dolgozik. Ha nem ők mennek át, akkor anyósom megy. Borzalom. Mondhat bárki bármit, de ez beteges. Férjemmel is napi szinten beszélt velük egy jó darabig, az anyjával és a hugaival, komolyan a hideg rázott az egésztől, hogy felnőtt emberek minden lépésükről beszámolnak anyucinak, úgyh én kértem a férjemet, hogy vágja már el a köldökzsinórt, mert meglehetősen kiábrándító, amikor este 10kor fekszünk egymás mellett az ágyban, és az anyjával meg a hugaival trécselget. Jelentősen visszavett belőle, megértette h miért gáz ez, de az anyja azóta se bírja ki h legalább kétnaponta ne írjon valamit vagy neki vagy nekem, vagy egy cikket küld h olvassuk el, vagy egy videót h nézzük meg, de valamivel napi szinten meg tud minket találni. Marha idegesítő, hogy nem lehet minket békén hagyni, hogy éljük a saját életünket. Én is tisztelem és szeretem a szüleimet és a testvéreimet, természetesen tartjuk a kapcsolatot, beszélünk, találkozunk, segítünk egymásnak ha kell, de felnőtt emberek vagyunk, kibírjuk h ne beszéljünk egymással minden áldott nap. Ezt a nyálas összeborulást nagyon nem bírom, hogy mindenki egymás szájában meg seggében van, ez nem normális dolog.
2020. aug. 21. 12:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/8 anonim ***** válasza:
86%

Az ok az, hogy egész életükben az egyelten "eredmény" az, hogy van egy vagy több gyerek, mást nem tudnak felmutatni.

Ha a gyerek elköltözik, akkor nincs semmi, amire hivatkozni lehet, hogy elértek valamit.


Én/mi speciel örültönk, amikor a gyerekek felnöttek és képesek lettek önállóan élni valahol, mert ez jelentette azt, hogy sikereresen elvégeztük a nevelést, felnöttek lettek, meg tudnak élni nélkülünk is.

De éppen ezért igen jó a kapcsolatunk velük, mert nem akarja senki a másikat bekorlátozni.

2020. aug. 21. 12:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/8 anonim ***** válasza:
84%
4es vagyok még. És az a legrosszabb, hogy amúgy marha jófej és rendes emberek, anyósom is, apósom, a sógornőim, tökre bírnám őket, de egyszerűen ez h mindennapjaink részévé akarnak válni és azt hiszik h mindenhez mindenkinek köze van annyira irritáló, hogy nem tudok már rájuk tiszta szeretettel gondolni. A vérnyomásom egyből az egekben, amikor meglátom h anyósom megint írt valamit viberen, vagy ha meghallom h a férjem telefonja pittyen. És ez nem lenne így, ha nem minden nap írna, hanem mondjuk hetente egyszer megkérdezné h "sziasztok, jól vagytok, minden rendben?"
2020. aug. 21. 12:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/8 anonim ***** válasza:
85%

Mert ezek a szülők a tulajdonuknak tekintik a gyereküket.

Az is benne van, amit valaki írt, hogy más teljesítményt nem tudnak felmutatni, kizárólag az anyaságuk határozza meg őket, és önigazolásként mutogatják a gyereket, hogy hát ők milyen tiszteletreméltóak, hogy felnevelték őket.

2020. aug. 21. 12:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/8 anonim ***** válasza:
91%
Mert alapból azért vállaltak gyereket, mert féltek egyedül. Barátok nincsenek, hát megcsinálják maguknak a társaságot a halálukig. Barátok elhagyhatnak, meg ahhoz ugye valamilyen embernek kell lenni, hogy egy felnőtt a barátod akarjon lenni. Sokkal egyszerűbb a semmiből teremteni egy vagy több kis lényt, akiket alapból úgy lehet nevelni, hogy a szülők társasága legyen. Őket még érzelmileg zsarolni is lehet.
2020. aug. 21. 13:31
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!