Sok szülő miért nem akarja elengedni gyermekét?
Az elköltözésre gondolok: „Neked építettük az emeletet! Ott olyan jól elférsz majd a pároddal! Miért költöznétek bérleménybe?” stb. mindenféle változtatásokkal (üresen áll a két szoba, elfér még egy ház a telken, a szomszédba költözz, és így tovább).
Mire jó ez? Mert én még olyan kapcsolatot nem láttam, amelyik ne ment volna tönkre a nagy együttélésben (biztosan vannak kivételek is).
Az érzelmi zsarolásról nem is beszélve: rajtad kívül nem maradt senkink, mi lesz velünk egyedül, ki segít ebben-abban stb.
Vagy ha „el is engedi” (tudom, ha igazi felnőttekről beszélnénk, akkor önállóan döntenének), akkor is a közelében éljen, hogy hetente 4-5 alkalommal tudjanak találkozni, hiszen annyi minden történik, amit meg kell beszélni...
Fogalmam sincs. Szerintem az ilyen szülők emberileg is xarok. Tehát ha pl az én egyik barátnőm így kezelné a gyerekét, nem igen lennék vele jóban a továbbiakban. Normális emberek tudják hol a határ, tudják mikor kell elengedni. És szerintem ez nem a szülőséggel változik meg, ezek az emberek előtte is ilyenek voltak. Úgy gondolják, hogy a gyerek TULAJDON, AZ ÖVÉK, ŐK NEVELTÉK és hogy ők, mint szülők, a VILÁG LEGJOBB emberei, miért is akarna bárki szabad életet tőlük távolabb. Meg hát, ki lesz aki gondoskodik róluk? Itt sokszor feltűnik az a mellékprobléma, hogy amúgy a szülőknek (mondjuk anyucinak), nincs egy normális emberi baráti kapcsolata, hobbija, mert 20 éven keresztül csak A gyerek volt a mindenük, az meg most elmegy tőlük. Sokan a magánytól félnek.
Én sajnos beleestem, anyám, és ő részéről nagyanyám teljességgel azt hiszik, hogy egy idióta kisgyerek vagyok, akit még pelenkázni kell és akinek nem fog össze jönni semmi. Jövőhéten költözök ugyanis (hálistennek, sok volt már ez), de még mindig nyomják a lelkiterrort, hogy "DE BIZTOOOS??? NEM MARADSZ MÉG NÉHÁNY HÓNAPOT??? BIZTOS NEM MÉSZ MESTERKÉPZÉSRE???" Ezerszer elmondtam, hogy igen, 100% biztos, hogy 25 évesen már elakarom kezdeni az életem. De ők ezt sose fogják belátni. Amint becsúszik egy kis hiba, kérnék egy szívességet, egyből támadni fognak. Hogy "Na mi van? Mégsem olyan egyszerű az élet?".
Szörnyű szülők. :(
Az ok az, hogy egész életükben az egyelten "eredmény" az, hogy van egy vagy több gyerek, mást nem tudnak felmutatni.
Ha a gyerek elköltözik, akkor nincs semmi, amire hivatkozni lehet, hogy elértek valamit.
Én/mi speciel örültönk, amikor a gyerekek felnöttek és képesek lettek önállóan élni valahol, mert ez jelentette azt, hogy sikereresen elvégeztük a nevelést, felnöttek lettek, meg tudnak élni nélkülünk is.
De éppen ezért igen jó a kapcsolatunk velük, mert nem akarja senki a másikat bekorlátozni.
Mert ezek a szülők a tulajdonuknak tekintik a gyereküket.
Az is benne van, amit valaki írt, hogy más teljesítményt nem tudnak felmutatni, kizárólag az anyaságuk határozza meg őket, és önigazolásként mutogatják a gyereket, hogy hát ők milyen tiszteletreméltóak, hogy felnevelték őket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!