Mit tehetek ha a lányom messzire akar költözni messzire én pedig ezt nem szeretném?
Lányom 28 éves, egy udvadon,külön lakásban élünk. Külön de mégis együtt. A párja hétvégente van itthon és vann egy kisunokám is.
Ausztriába akar költözni és albérletbe.
Azt mondta hogy kezdi magát itt rosszul érezni, mert ha a párja hazajön akkor mindig tenni venni kell a házi körüli munkába, és korán kelni és csak este tudnak együtt lenni mint család mert nekem mindig csak elvárásaim vannak. Nem mehetnek oda ahová akarnak, nem akkor ébrednek amikor akarnak és hogy én ennek ellenére is negatív vagyok. Sajnos van benne igazság de én így gondolom normálisnak, ez biztos abból fakad hogy ők már más generáció.
Nagyon sok rosszat mondott amit nem tudok feldolgozni és úgy érzem elveszítettem őt.
Azt mondta mindig kiabálok és szidom a vejemet. Ebben is van igazság de azért mert sokszor idétlen és csak jót akarok, hogy amikor én nem leszek akkor is minden legyen jó és hogy tanuljon.
Teljesen jó szándékból. Bármit amikor mondtam valamit hogy ezt így kellene a lányom bólogatott de azt mondta nem azért mert egyetértett csak azért mert nem akart velem vitázni.
Múlthéten volt egy mondat ami csúnya volt és sajnos elhagyta a szám hogy elzavarom őket. Ez neki rosszul esett de én ezt nem gondoltam komolyan. Nagyon kedvesek fizetik a rezsit és tényleg sok minden úgy van ahogy én akarom de én nem tudtam hogy több teret igényelnek.
Lányom azt mondta évek óta benne van ez a költözés de azért nem mentek mert nem akart magamra hagyni mert tudja hogy megviselt az amikor a fiam is a családdal külföldre ment lakni, mai napig megviselt és most ismét duplán kapom ezt.
Szeretnék változni és jó irányba terelni a dolgokat, de van rá esély?? Egy kinti albérlet ráadásul megviselné őket anyagilag és majd valamikor ebben a városban akarnak házat venni, próbáltam ezzel is hatni rá, de azt mondta ő emészti magát mindig és nem akar konfliktusokat velem és a párjával.
Tudom sokszor kritizálok és nem vagyok hálás, mert a lányom mindennap főtt étellel vár minket, vásárol ha szükséges gondozza az allatokat, elvisz minket hivatalos helyekre ha szükséges és nem köszönöm meg hanem sokszor akaratlanul is bántom, pedig a rossz napjaimat tudom pont nem rá kellene kivetítenem de néha pont azt bántjuk akit szeretünk.
Mély pontra kerültem, nehéz írni hogy ne sírjam el magam. Kérlek segítsetek nekem azzal hogy mit tegyek hogy a véleménye megváltozzon és még egy esélyt kapjak hogy változak esetleg jobb irányba.
válasza:Mivel felnott emberrol van szo, sok mindent nem tehetsz.
Valtoztatsz a hozzaallasodon, hatha igy kevesbe lesz meg benne a mehetnek.
válasza:
válasza:Erről a sztoriról az a mondás jutott eszembe, hogy a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve.
Ezt tanítja most neked az élet kérdező, és úgy tűnik, hogy szeretnél tanulni belőle, ami jó. Szerintem ez a hajó már elment, engedd el őket. Nem olyan könnyű külföldön sem, így nagy az esélye, hogy előbb vagy utóbb hazajönnek és akkor kaphatsz egy második esélyt, addig pedig dolgozhatsz azon, hogy jobb legyen velük a kapcsolatod. Mindenképpen jobb lesz amúgy, mert most a konfliktusok abból adódnak, hogy te jobban tudod, hogy kellene élniük és nem engeded őket kibontakozni.
válasza:28 évesen szíve joga oda költözni ahova akar. Valamint Te is leírtad, hogy beleszólsz az életükbe és még a férjét is kifogásolod helyzetekben. Fordított helyzetben szerintem te is így reagálnál ahogyan ő. Élni szeretnének és nem megfelelni valakinek. Szavaiddal élve, sosem voltál hálás és lehet már elege lett neki ebből. Ha te is tudtad akkor miért nem javítottál az elején?
Lehet már késő megváltozni, mert amit tettél azok éveken át tartottak és most pár kedves szó nem ment meg senkit. Törekedj akkor legalább arra, hogy békében váljatok el.
válasza: válasza:Ha igaz a történet akkor sem az anyuka írta. Egy ilyen domináns, akaratos, vaskalapos ember nem látja be a hibáit. Mert ez számára nem hiba.
Szóval ha igaz akkor te a leányzó vagy.
Hogy mit tegyél? Köszönj el anyádtól, és menj Ausztriába. Anyád majd túléli ezt is mert aki ilyen azt kemény fából faragták.
válasza:Nem tehetsz semmit, ha el akar költözni, akkor el fog. Nem szabad ellenezni a költözést, mert azzal csak még távolabbra kerülsz tőle akaratlanul is. Támogasd, próbálj meg neki segíteni, mert akkor látni fogja, hogy te ott állsz mellette bármi is történjen.
Úgy érzem, hogy egy jó nagy adag önzés lapul meg benned, mert kizárólag csak az önös érdekeid vezérelnek. Szerintem azt akarod elérni, hogy életed végéig ott legyen melletted, ami hangsúlyozom nem szép dolog. Nem hiszem, hogy te 28 évesen a szüleiddel akartál élni. Adj neki teret, hagyd, hogy élje a saját életét, mert megfojtod ezzel a viselkedéssel.
válasza: válasza:Ausztria nincs messze. Én 28 évesen Hollandiába költöztem, 34 évesen még Kanadába. Na az messze van. Senki véleményére nem voltam kíváncsi, bejelentettem, hogy költözöm, és kész. Biztos vagyok benne, hogy az egész család jobban örült volna, ha továbbra is Magyarországon szenvedek, de ebben a kérdésben az ő örömük nem volt mérvadó. Az enyém volt.
Fogadd el, bármit is akar. Ha nem fogadod el, akkor csak elidegeníted magadtól, és akkor sem fog keresni, ha "otthon" lesz. Gondolom nem ez kell neked.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!