Egy 20-25 evesnek mennyire folynak bele a szülei az eletebe?

Az ilyennek mindig oka van.

Én nem tartom a kapcsolatot a szülőkkel, de míg tartottam, akkor is évente csak pár alkalommal mentem, a férjem szüleihez meg mindig jártunk.

Mert ők szeretettel fordultak felém, kedvesek voltak és befogadtak a családba, nem számonkértek, cseszegettek, veszekedtek...

Ha az én gyerekem hozzám csak havi egyszer jönne, az anyósékhoz meg minden héten, akkor bizony magamba néznék, milyen szülője voltam, hogy ilyen sz*r a kapcsolatunk.

Engem mondhatni ridegtartásban neveltek (szocpol 3.gyerek vagyok).

Nettó érzelmi elhanyagolásban nőttem fel: az volt az elvárás hogy ne legyek láb alatt, és legyek kussban.

Nna, nrm is nagyon beszélünk azóta se.

Nekem édesanyám külföldön el, nem tudok egyelőre kimenni hozzá (vagy ő dolgozik vagy én, vagy nincs pénz kiutazni)

Ő a szabijai nagy részét itthon tölti Magyarországon, olyankor találkozunk mert nálunk van addig. De hetente többször beszélünk telefonon, pedig nem volt olyan hú de jó a kapcsolatunk.

Apám a szomszéd városban el, évente kétszer ha találkozunk sokat mondok, két havonta telefon.

Anyosekhoz havi egyszer legalább atjovunk pedig 120 kilométerre vannak, párom nagyon szereti az anyját és a neveloapjat. Ő meg 25 alatti, de mindhárom testvére ennyire ragaszkodó típus (mondjuk anyósom egy nagyon kedves szeretetre méltó nő, én is nagyon szeretem). A verszerinti apjaval kötelező családi összejöveteleken találkozik és havonta 1 telefont eleresztenek.

26N

Nekem 25 évesen mindenbe beleszólnak, de én a szülői házban laktam.

Hugom levált 19 évesen (egyetemi kolesz, majd utána összeköltözött a barátjával), neki nem dumáltak bele semmibe. Vagy ha igen, akkor sem volt belőle vita, mert nem érdekelte, mivel külön élt már a szülőktől. (Így utólag azt mondom, előbb le kellett volna válnom nekem is.)

Ahol a gyerek csak pofavizitre jár évi 3 xor haza miközben 300 kmre elmegy minden hétvégén a párjához ott a szülői házba k b xott finom lehetett a légkör míg ott élt..

70F