Őszintén! Szerintetek megéri harcolni?

Előre szeretném kihangsúlyozni, hogy nem ítélkezést vagy megértést várok és az olyan kommentekre se vagyok kíváncsi, hogy hazudok vagy csak kitalált a sztori. Leírom a sztorimat és az emberek véleményére lennék kíváncsi!

Van egy 6 éves kislányom, akit 1 éve nem láttam. Igaz, én is hibás vagyok, volt hogy az én időm nem engedte, de többnyire az ex kavarkodásai csukták be nálam a kaput. 4 éve külön vagyunk, ő csalt meg, aztán a pasijával mégse úgy alakultak a dolgok, szeretett volna visszakapni, de nem mentem bele. Azóta van új párom, aki lassan a feleségem lesz, közös gyereket is tervezünk, az ex pddig folyton belerondít a képbe. Szóval a lényeg: mikor megyek a gyerekért állandó vita van a gyerek szeme láttára, volt hogy felpofozott, volt hogy az aktuális pasija akart verekedést kiprovokálni, erről rendőrségi papírom is van ugyanis feljelentettem őket. A gyámügyön többször jeleztem, hogy szeretném a segítségüket kérni a láthatásban, mivel ez nem jó így senkinek, hogy a gyerek is abban nő fel hogy folyton ezt látja. Konkrétan többször is elzavartak, hogy ebben ők nem tudnak segíteni. Egy időben próbáltam telefonon tartani a gyerekkel a kapcslolatot, mikor éppen az anyja engedte, de olyan dolgokat vágott a fejemhez, hogy csak néztem, érezni, hogy teljesen ellenem nevelték és az anyja is folyton belebeszél a telefonban hogy vitát provokáljon és a gyerek előtt engem állítson be rossznak. Az az igazság hogy már nem tudom mit tehetnék, szeretném látni a lányomat, de nem ilyen áron. Jó lenne valami gyors megoldás, mivel ha bíróságra megyek és még évekig nem találkozunk valószínű már szóba se fog állni velem. Az anyával nem lehet megegyezni, próbáltam vele én és a családom is megegyezni, mérhetetlen gyűlölet és bosszúvágy hajtja. Reálisan, szerintetek mit tegyek? Van esélyem bármit elérni vagy hagyjam az egészet?