Szerintetek érdemes fent tartani a látszatot a családi béke miatt?

Senki sem tökéletes, ez tény.

Nekem és mindenkinek vannak idegesítő dolgai. De nem mindegy, hogy az csak idegesítő, de kontrollálható vagy már túlmegy azon, hogy csak az egyik fülemen be a másikon ki. Pl. egy sokat beszélő nagyi csak idegesítő vagy egy kíváncsiskodó nagynéni is az (ha hátsó szándék nélkül egyszerűen csak kíváncsi).

Vannak olyan emberek, akik szeretnek másokat sértegetni (szóban bántani) vagy rosszindulatúan megnyilvánulni a másik irányában. Akik ezt csinálják és nem érdekli, ha másnak árt, rossz értést kelt, akkor az mérgező és jobb távol tartani magadtól.

Kettő között szerintem éreződik a különbség. Az egyikhez csak türelem kell, a másikhoz már óvatosság.

A férjem családja is ezzel mentegeti magát. Azért nevelték bele ezt, mert világ életben úgy csináltak, hogy ha sértegették a férjem (aki észre sem vette, annyira belenevelték), mindig bocsásson meg, sőt fel se szólaljon. De sokszor mondta nekem férjem, hogy de mégis csak "rokon" (amikor valamelyik családtagja csúnyán bánt vele)! Mindig felmentette őket, hogy biztos nem úgy gondoltak semmit sem, nem rosszból.

Nálatok elvileg elismerik, hogy nem te vagy a hibás. De akkor azt nem értem, hogy miért nem veszik elő apádat. Hacsak nem szinészkedik mindenkinek.

Anyósom olyan, a férjem azért nem lát át rajta, mert egy nagy mártír aki mindig sajnáltatta magát neki, meg másoknak. Folyton ő volt az áldozat, akinek milyen szar volt az élete. Amikor sértegeti a tetteivel a fiát, mindig tálal valami indokot, hogy de miért na meg de hát nem gonoszságból...

Én mindig mondom, hogy a vérkapcsolattal nem jár együtt feltétlen a szeretet! Sógornőm a legjobb példa, aki megtagadta a testvérét, azt aki pedig mindig megtett érte mindent, kivéve egyetlen egyszer mondott nemet neki. Rögtön kizárta az életéből. Persze a vérségi kapcsolat érdekes mód náluk egyoldalú. Mindig csak a férjemnek kell szeretni őket bármi van. Hogy a testvére megtagadja, az teljesen természetes. Hogy is van ez? Náluk a női családtagok a mérgezőek amúgy, mindenki!

Én azt vallom, hogy a rokonsági kapcsolat csak egy tulajdonság a sok közül, de nem határozza meg az embert, vagy annak kapcsolatait. Azt csak a tettek tudják meghatározni.

Az én anyám is mérgező, apám meg alkoholista, sokáig tűrtem, "mégiscsak a családom" alapon. Aztán anyám húzott egy olyan megalázót, amit elképzelni nem tudtam volna. És akkor azt mondtam, hogy eddig, és ne tovább. Ennek már 4 éve. Ha szeretne, nem alázott volna így meg. Ha nem szeret, akkor meg látszat anya-lánya kapcsolatra meg nincs szükségem.