Szerintetek is túl makacs/büszke vagyok, amiért végleg kizártam apukámat az életemből?

Az én kapcsolatom elég labilis volt apummal már a kezdetektöl, kiskoromban anyumat bántalmazta, sokszor ivott. Emellett tisztességesen dolgozott és jól is keresett, mégis a temperamantumán nem tudott javitani ezért anyum viszonylag korán el is menekült tőle engem pedig közös láthatással (1 hét itt, 1 hét ott) neveltek majd 14 évesen anyumnak új családja lett én pedig teljes mértékben apumnál maradtam. Apum velem inkább elki terrort alkalmazott, ha rossz jegyeket hoztam haza kiszedett a kukából romlott ételt és mondta hogy egyem meg, modván ha rosszul tanulok ez lesz a napi betevöm, de volt olyan is hogy elkapott a nyakamnál és falhoz szoritott ha szülőin a tanárom megemlitette hogy nem koncentrálok az órán vagy mondjuk nem zártam be az ablakot nyáron és felmelegedett a lakás. Nagyon sokat bántott lelkileg és a fizikai fölényével mindig visszaélt, mindig féltem az agressziv reakciójától gyerekként,igy egyetlen motivációm volt hogy minél előbb elmeneküljek, igy otthntól messze választottam egyetemet és tanultam mint a güzü hogy felvegyenek, szerencsémre anyagilag volt támogatásom ösztöndij és a szüleim felől is, főleg apum oldalán, de a fizikai és lelki bántalmazást mai napig nem tudtam neki megbocsátani. az első egyetemem után kulföldre költöztem és teljesen önellátó lettem. Azóta több felsőfokú iskolát végeztem és 12 éve kint élek, mondhatni sikeres vagyok a szakmámban és egy nagyon kényelmes életet tudtam magamnak megteremteni. Pár éve azonban végleg megelégeltem apám természetét, a passziv aggresszióját és irányitási kényszerét miután elvett egy tőlem 5 évvel idősebb nőt aki elkezdte azzal tömni apám fejét hogy hálátlan vagyok amiért külföldön élek és amikor hazamegyek akkor nem akkor állok a rendelkezésükre amikor ők akarják. Mondok egy páldát, apum azért verte ki a balhét mert ugyanarra a hétvégére esett az gimis osztálytalálkozója mint az én nagyim szülinapja, apum azt akarta hogy vele menjek, hogy meg tudjon mutatni az osztálytársainak illetve hogy tudjon este inni és lesz aki hazavezet a találkozóról. természetesen a nagyim szülinapját (anyum anyukája) választottam és ez után a hazalátogatásom után megszakitottam apummal minden kapcsolatot mert teljesen tönkretette az otthon töltött kis idömet a családommal. Arra is fény derült hogy apum több volt kapcsolatomat is aláásta, egyik exemet például a hátam mögött vitte el striptiz bárba, amivel igazából azt az üzenetet adta át hogy "bánhatsz szarul a lányommal, hazudhatsz is neki és is ezt teszem neki ez az alap"- a kapcsolatom 1 évre rá véget is ért mert az exem nagyon elkényelmesetett. A másik nagyim (apum oldaláról) azonban erőlteti a békülést apummal,többször hálátlannak nevezett, mivel szerinte mindent amit elértem apumnak köszönhetek az anyagi támogatása miatt az egyetem alatt és többszor próbált rávenni (szintén lelki terrorral), hogy mielőtt meghal az az egy kivánsága lenne hogy béküljek ki apummal, mikor ezt elutasitottam azzal elküldött a nagyim hogy akkor soha többet nem akar látni, annyit mondtam hogy rendben és hazarepültem.

A kérdésem annyi lenne hogy volt-e valaki hasonló helyzetben?

Lelkileg ti ezt hogyan dolgoznátok vagy dolgoztátok fel?( én sok könyvet olvasok ebben a témában, de még nem tudtam 100%-ban rendbe tenni ezt a szivemnben)

Nyilván megfordult a fejemben hogy megbocsátható-e amit apum tett a múltban, illetve hogy tényleg lenne-e valami kompromisszum ebben az esetben.

Hiányozni nem hiányzik, mert az életem végre békés amióta ő nincs benne, de nagyim szavai mély sebeket ejtettek bennem és rám nyomott egy bélyeget. az ékezetek miatt bocsi, angol billentyüzeten limitált a magyar ékezet :)