Van itt olyan anya, aki nem szereti (/nem tudja szeretni) a gyerekét?

Félni nem kell!

A negatív tapasztalatok, segítenek megtalálni a helyes utat.

A hozott minták felszínre kerülhetnek, de lehetőség van azok észlelésénél, változtatni.

Te, és sok személy körülötted, még a körülmények is mások, mint a Te gyerekkorodban, arról nem is beszélve, hogy a gyermeked is más személyiségi jegyekkel, más érzékenységgel születik.

Így, bár megértem az aggodalmadat, hiszen először éled át az állapotosság, az anyává válás érzését, ne aggódj!

Lehet, hogy nem fogsz mindent tökéletesen csinálni, de a gyermeked Téged szeretni fog. A 9 hónap összeköt benneteket. Addig mindenképpen, amíg nem kezd el màsokhoz hasonlítani. Na de van olyan ember akinek nincs hibája? A szülők tanulhatnak a gyermektől, Ő pedig Tőlük. Te kész vagy a tanulásra? Arra helyezd a fókuszt, hogyan szeretnéd tudatni, kifejezni a szeretetedet gyermeked felé?Bízz benne, hogy az anyai ösztönöd segítségedre lesz!

"rettegek attól, hogy mi lesz, ha olyan leszek mint anyám és képtelen leszek szeretni a gyermekem"

Hat nézd.... Nekem faterommal rossz a kapcsolatom. Én arra gondolok, hogy mióta elköltöztem párommal, csak jobb ember lettem. Vedd számításba az alábbiakat:

1) férjed mellett kiegyensúlyozott vagy?

2) úgy érzed ő a jobbik énedet hozza ki?

3 - Ez a legfontosabb!!!) Eléggé elrettentő példa anyád ahhoz, hogy semmiképpen ne akarj hasonlítani rá? Tudatosan figyelsz miatta a viselkedésre, hogy ne hagyja el a szád olyan, mit ő mondana?

Ha ezekre igennel válaszolsz, akkor nem lesz baj.