Miért viselkedik így az apukám? Pedig próbálok beszélgetni vele.

24 éves vagyok, apukám pedig 73 lesz idén, sajnos kései években ismerte meg anyumat így későn is születtem.

Anyum 10 éves koromban meghalt és apum nevelt fel. Sose volt igazi apa-fia kapcsolatunk, úgy éreztem hogy nem szeret igazán. Mármint megadott nekem mindent, kiállt mellettem ha kellett, de szeretetett sose adott úgy mint egy apa. Sose tudtam felnézni rá.

Anyum meghalt ugyebár, el se telt 2 év és már odahozott hozzánk egy nőt aki nem is foglalkozott velünk csak volt. Külön szobában aludtak , szóval nem is volt köztük szerelem.

Aztán felnőttem, apum idősebb lett. A nő már nem élt velünk, de apumnál sokszor volt hogy a semmin is megsértődött és napokig nem szólt hozzám. Így muszáj volt mindent magam intézkednem, aztán olyanok lettünk egymásnak mint a lakótársak. Ő kapta a nyugdíját én dolgoztam. Így ment ez évekig míg nem megismertem a barátnőmet.

Ő sokat foglalkozik velünk, dolgozik,mos és főz is ránk. De apum vele is néha olyan durván bánik, nem szól hozzá, cukkolja azzal hogy a barátnőm rosszul főz stb.

Olyan az életem mint egy mókuskerék. Apumnak hol jó a kedve,hol rossz. A gyógyszereit nem szedi, előfordult már hogy a gáztűzhelyet bekapcsolva hagyta, volt mikor kiabálva kiszaladt az udvarra hogy nyitva van a kapu, közben be volt zárva. Félek tőle hogy magába fordul nagyon, depressziós lesz és szellemileg leépül.

Ha hozzászólok akkor morog valami, a lakásban kerülget minket, olyan mintha nem is akarna beszélni velünk.

Máskor meg sokat beszélgetünk, viccelődünk. Mikor jókedve van, kérdeztem miért nem beszél velünk máskor, azt mondta nincs kedve hozzánk és hagyjuk egyedül.

Mit tehetek vele? Idősek otthonába nem szeretném beadni.