Mit tegyek, ha a gyerekeim semmibe vesznek és semmibe se néznek?

Kamaszok, akik amúgy is elviselhetetlenek tudnak lenni, ráadásul úgy lógsz rajtuk, mintha muszáj lenne. Adj egy puszit, ölelj meg, menjünk sétálni... ez sok nekik, ne csodálkozz ha rosszul viselik. El fog múlni ez az időszak is, de vedd tudomásul, hogy elkezdték a leválást rólad - és ez a normális!

A sztori végén az az " én szültem-én ápoltam-én etettem" és így tovább megjegyzésed meg ultragáz. Te vállaltad őket, még jó, hogy ezeket mind megtetted... az apjuk valószínűleg nem helikopterezik felettük állandóan, ezért vannak vele szívesebben.

Egyébként dehogy buktál meg, mint anya... csak neked is el kell fogadnod, hogy már nem kisbabák a gyerekeid és annak megfelelően kell bánnod velük. Egyébként nincsenek véletlenül barátaid-barátnőid, akikkel elmehetsz sétálni vagy kikapcsolódni, hogy egy kicsit te is a gyerekek nélkül legyél?

#19 A szülőség meg nem jogosít fel arra, hogy több közelséget erőltess egy másik emberre, mint amennyire neki igénye van. Akkor sem, ha a gyereked.

Ha téged akarna valaki tutujgatni meg ügyürübügyürüzni, te is ideges lennél. Anyádra is, igen.

A gyerekek is biztos túllőnek a célon a bunkósággal, de maga az elutasítás alapvetően jogos és normális. Amikor bunkók, akkor meg szólni kell nekik, hogy ne ilyen sértő paraszt módon fejezzék ki magukat, hanem normálisan, mert anya azt is képes felfogni. (Remélem.)

Kérdező, ne emészd magad, a gyerekek felnőnek. Nézz körül, a többi tizenéves sem nagyon szokott puszilkodni, ölelkezni, sétálgatni az anyjával. Senki nem marad ölbebaba örökké, nekik most van itt az ideje, amikor leszoknak róla.

Kedves Kérdező!

én nem olvastam végig a válaszokat.

Szóval, én nagyon megértelek,és sajnállak, borzasztó érzés amit érzel, viszont teret kell adnod neki.

Neked társ hiányzik, a gyerekeid nem lesznek a társaid.

Keress hobbit, pasizzál(ha nincs), próbálj ki új dolgokat, hagyd ki belőlük a gyerekeid.Kezdd el a leválást, hogy később fiatal felnőttként, illetve felnőttként jó kapcsolatod legyen velük,hidd el vissza fognak találni hozzád.

Anyukám is ez a nagyon durván tapadós fajta, én 44 éves vagyok tesóm 38,anyukám 67 és nincs élete, és csak gyártja a problémákat nehezíti az amúgy sem könnyű dolgunkat.

Kezd élni az életed, ezt teljesen jó szándékból mondom.

És légy hálás, hogy egészséges önálló gyerekeid vannak.

Amit 9. ír, az nagyon jó, szívleld meg.

Egyvalamit tennék hozzá. Ne sétálj be csak úgy a szobájukba. Csak akkor menj, ha valami nagyon, de tényleg nagyon kell, és akkor is kopogás után.

Nem várhatsz a gyerekeidtől érzelmi feltöltődést, azt máshol kell keresned, sajnálom. Nagyon is természetes, hogy a kiskamasz már a barátaival megy és nem az anyjával. Ne akaszkodj rájuk, mert tényleg az ilyen anyai csimpaszkodás elől szoktak Új-Zélandra menekülni, de úgy, hogy vissza se néznek.

Mondanivalóm első felére nagyon sokan fel fognak szisszenni, de nem izgat, mert akkor is leírom a véleményemet: Kérdező, Te is látod már, a gyerekvállalás nettó önszopatás, de ez van.

Viszont már nem lehet visszacsinálni, ezért a mostani helyzettel kell valamit kezdened. Először is, nagyon jól írták itt sokan, ne nyomulj ennyire rájuk, de tényleg. Lehet, hogy így már eleve kevesebb "mi van", meg "mit akarsz" lesz a részükről.

A másik, hogy (ezt is többen írták amúgy), kezdjél el magadnak énidőt teremteni. Próbálj meg lazulni, nem kell körülöttük mindig haptákban állnod. Olvassál, tévézzél, fejtsél keresztrejtvényt, járj el könyvtárba, találkozz egy-egy barátnővel, ilyesmire gondoltam. Beiratkozhatsz egy szakmai továbbképzésre, vagy valami tanfolyamra, ami már régóta érdekel. Lehet, hogy szombaton van, annál jobb. Nem kötelező a háromfogásos ebéd, és hogy minden élére állítva álljon a lakásban, a gyerkőcök kénye-kedvére. Kicsit lazítsd a kapcsolatot, és legyél valamennyire "önzőbb". Meglátod, ha segítség kell (akár tevőleges, akár lelki), ők fognak menni hozzád maguktól.

Tudatosan változtass. Tapasztalatból írom:)

N/52

Teljesen normális, hogy ennyi idősen a barátaikkal akarnak programot csinálni, és nem az anyjukkal. Nem téged szégyellnek, hanem magát a tényt, hogy az anyukájukkal mennek valahova, a kamaszok ugyanis mindenben találnak valamit, ami "gáz". A babusgatást meg kinőtték, ne erőltesd. Én nagyon szeretem a szüleimet, de kb alkalmakkor a "kötelező" puszizkodáson kívül semmi fizikai kontaktus nincs köztünk, mert kellemetlennek érzem.

Tény, hogy ők sem valami tapintatosak (tizenévesekről beszélünk...)de te sem lehetsz semmi, ha egy kamaszkori hiszti miatt úgy gondolod, jobb lenne, ha nem is vállaltad volna el őket.

Huh en is szeggyeltem egy idoben anyamat, de ha seta volt akkor seta volt. Es ksozsoneskor ment a puszi.

Kezdj el valami sportos hobbi utan nezni vagy jarj el futni/uszni egyedul turazni. Ugy ertem hagyd a gyerekeidet a ferjedre es kozold akkor te mesz. Es utana mindjg meselj fu de jo volt. Kamaszok felneznek a bevallalos szulore.

Csunya, tiszteletlen beszedet ne hagyj. Soha. Legyel benne kovetkezetes.

Ez az elhivod setalni de neked nem jon utana haveroknak ugrik. Nekem is rosszul esne. Vezess be valamk hetvegi kozos programot te is. Amolyan megyunk cukrqszdaba es kesz. Pakoljatok indulunk. Ha ellenkezes van, szajhuzogatas, akkor csak annsit kell targyilagosan mondani, hogy majd ha ti kertek tolem valamkt legkozelebb, akkor en is ugynaigy fogok csinalni mint most ti. Csak legyen is ugy. 12 es 15 evest meg igenis ravehetsz hogy veled menjenek vagyis kotelezhetsz. Huzkodja csak a szajat...nyilvan ha kap sutit utana mar nem huzkodja:-).

Ha meg ciki a ruhad/sminked/hajad idegesito kuncogasod vagy tul harsany vagy, akkor ilyen alkalmakkor probalj egy ritkabban hasznalt uj ruhaba menni, mashogy sminkelni, kicsit maskepp viselkedni mint ugy egyebkent.

Biztos szornyen nehez lehet.

Azért egy 12 vagy 15 éves gyereket nem lehet sütivel lekenyerezni. Annak meg mi értelme, ha erőlteti?

Nem tudom, én nem örülnék neki, ha valaki azért jönne el velem sétálni, mert kötelező, nem azért, mert szeretne.